Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Perényi Roland: Renitens járókelők. A városi térhasználat konfliktusai Budapesten 1873-1918
Perényi Roland: Renitens járókelők. A városi térhasználat konfliktusai... 225 közül kerül ki. Többnyire a felvidék tótjai, kik szombaton és vasárnap éjszaka fordulnak meg következetesen a kapitányságon.”9 AII. kerületnél a földrajzi sajátosságok is meghatározzák a szabályellenes viselkedést: „A kerületnek sok hegynek menő és lejtős utczái vannak, s így az állatkínzás úgyszólván speciális kihágásai a II. kerületnek, melyek éber figyelmet követelnek.”10 Óbudával kapcsolatban ezzel szemben a főkapitányi jelentés a lakosság foglalkozási sajátosságaival hozza összefüggésbe a problémákat: mivel a kerületben legnagyobb részt munkások és földművelők, szőlős gazdák laknak, kevés a hivatalnok és kereskedő, ezért az alkoholizmus, illetve az ebből fakadó kihágások jelentik a legnagyobb problémát.11 Másutt pedig a csavargás és koldulás miatt előállítottak aránytalanul nagy számát emeli ki a jelentés: „E kerületben sok az anyagi existenczia hijján levő, ami részben azzal is magyarázható, hogy az alacsonyabb néprétegekből a lakás és élelem olcsóbbsága folytán sok állandó lakóként telepszik le e kerületben.” - vonja le a következtetést az 1906-os évre vonatkozó főkapitányi jelentés.12 A budai oldallal szemben a pesti kerületek természetesen jóval tagoltabbak, s a munkás elemek és a „kétes egzisztenciák” megléte mellett külön gondot jelentenek a balparton a közlekedési csomópontok, pályaudvarok, valamint az ezekkel kapcsolatos építkezések, illetve a kiterjedt ipari területek. Annak megítélése, hogy valaki a városi köztérben kihágást követett-e el, kizárólag az utcán posztoló rendőr szakmai tudásán múlott. A 19. század végi rendőri képzés mibenlétéről csak szórványos adataink vannak, a rendőrségi állomány nagy mértékű fluktuációja miatt azonban valószínűsíthető, hogy az utcai rendőrök nagy része nem rendelkezett kellő tapasztalattal, s a döntés, hogy intézkedjen-e vagy sem, kizárólag saját belátására volt bízva. Ezen a téren a rendőri szakkönyvek adtak a korabeli rendőr - és persze a tevékenységét vizsgálni szándékozó történész - számára némi támpontot. 1903-ban jelent meg például Rédey Miklós és Laky Imre szerkesztésében (mindketten komoly szaktekintélyek voltak a rendőri oktatás terén) a Rendőrségi Lexicon, amely többek között a kihágásokkal is foglalkozott. A lexikon szerint kihágás esetén feltétlenül bekísérendők közé tartoztak a „rendőri felügyelet alatt álló vagy rovott múltú egyének, a csavargók, bohóczok, alakosok, mutatványosok, utczai vagy korcsmái zenészek”, de bekísérhető bárki abban az esetben, „ha a kihágás oly természetű, hogy az közbotrányt okoz, vagy ha a kihágás csak a tettes előállításával szüntethető be, ha a kihágást elkövető a rendőri figyelmeztetés után 9 Jelentés 1908. 50. p. 10 Jelentés 1908. 51. p. 11 Jelentés 1908. 52. p. 12 Jelentés 1906. 44. p.
