Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Perényi Roland: Renitens járókelők. A városi térhasználat konfliktusai Budapesten 1873-1918
222 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben mégis megállapítható, hogy a késő középkor és a 19. század vége, 20. század eleje közötti időszakban az egész kontinensen lezajlott a bűnözés civilizálódá- sának folyamata, ami az erőszakos cselekmények mennyiségének és minőségének csökkenésében, illetve a kriminalitás hangsúlyának a magántulajdonra történt áthelyeződésében nyilvánult meg.4 Úgy véljük, hogy Elias gondolatai nem csupán az erőszakos bűncselekmények terén megfigyelhető történeti-szociológiai folyamatok értelmezését segíthetik, hanem általában minden normaszegő viselkedési mód kutatásának inspirativ elméleti hátteret jelenthetnek. Jelen dolgozatunkban azt vizsgáljuk, hogy a városegyesítés utáni Budapesten miként nehezedett a hétköznapi városlakókra a hatalom által generált civilizációs nyomás. Mivel a külső kényszereknek megfelelő viselkedést - ezt tekintve „normálisnak” - szinte sosem dokumentálták, ezért a kérdést leginkább a szabályellenes viselkedések vizsgálatán keresztül közelíthetjük meg. Mivel a térhasználatból fakadó konfliktusok legtöbb esetben a városlakók és a rendőrhatóság közötti interakcióval végződtek, ezért az általunk használt források elsősorban a rendőrség működéséhez kötődnek: rendőri statisztikákat, peres iratokat, rendőri jelentéseket, valamint a rendőrfőkapitány által a belügyminiszterhez benyújtott, nyomtatásban is megjelentetett éves jelentést használtuk elsődleges forrásként. Mivel azonban a bennünket elsősorban érdeklő, a városi tér szabályellenes használatából fakadó konfliktusok legnagyobb része feltehetően a rendőr, illetve a szabályszegő közötti szóváltásban merült ki, s nem maradt róla semmilyen írásos nyom, ezért kutatásunk témáját kiterjesztettük a köztérben megfigyelhető szabályellenes viselkedések szélesebb spektrumára. így a városi tér „rendellenes” használati módjának tekintjük például a csavargás, valamint a koldulás kategóriáját - hiszen bizonyos értelemben a hatóságok is ekként kezelték a problémát. Tekintve hogy forrásaink rendkívül töredékesek, hiszen a korszakra vonatkozó rendőrségi és peres iratok jelentős része nem maradt fenn, ezért dolgozatunk korántsem ad teljes képet a kérdésről, csupán arra vállalkozhat, hogy mo- zaikszerűen bemutatja a téma néhány vonatkozását. Azt gondoljuk ugyanakkor, 4 JOHNSON—MONKKONEN 1996. 6-7. p. Carter Wood, tovább haladva ezen a gondolatmeneten, az angliai helyzetet vizsgálva megállapította, hogy a civilizáció folyamatának hatására az a „hagyományos” erőszak-kultúra, ami addig minden társadalmi csoport kulturális dimenziójának részét képezte, s magába foglalta az önbíráskodásnak és a testi kényszer alkalmazásának normalitását, egyre inkább csak a munkásosztállyal lett azonosítva, ami által a köztér „pacifikálásának” folyamata a munkásság civilizálásával vált egyenlővé. WOOD 2003. 113-118. p.
