Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Melega Miklós: "A város én vagyok" - Egy 19. századi szombathelyi várospolitikus, Éhen Gyula normaszegései
208 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben Hat évig tartó önkéntes száműzetését „letöltve” újra tiszta lappal indulhatott a közéletben. A jelek szerint a szerencsétlen affért megbocsátotta neki a közvélemény, bár ellenfelei alkalmanként még orra alá dörgölték az egykori botrányos eseményt. Az eset tanulságait bizonyára levonta, hibájából igyekezhetett tanulni, de alaptermészete nem változott meg. Igaz ugyan, hogy feljebbvalóival szemben hasonló cselekedetre többé nem ragadtatta magát, ugyanakkor mulatni szerető bohém emberként kocsmai összeszólalkozásoknak később is részese volt, és közéleti szerepvállalása során gyakorta került olyan konfliktushelyzetekbe, amelyek újabb normaszegések kiindulási pontjaivá váltak.22 Normaszegő normakövetés, avagy normakövető normaszegés Éhen Gyula párbajai Éhen Gyula ügyvédi praxisa mellett újságíróként és lapszerkesztőként is tevékenykedett. Politikai, gazdasági és városfejlesztési kérdéseket taglaló gondolatébresztő cikkei mellett időnként egy-egy gunyoros hangvételű, vádaskodó publicisztikája is napvilágot látott. Az utóbbi csoportba tartozó, kétes értékű írásaival sokakat megsértett, számos ellenséget szerzett magának, és e cikkek miatt becsületsértési, sajtóvétségi, sőt párbajügyekbe is keveredett.23 Első alkalommal 1893-ban kényszerült a toll után kardot is ragadni, amikor egy helybeli orvos párbajra hívta. Az okot Éhen Gyula egyik írása szolgáltatta, amelyben dr. Feldmann Bódogot azzal vádolta meg, hogy felelőtlenségével egy kezelése alatt álló beteg halálát okozta. A jó hírnevét féltő orvos segédei révén fegyveres elégtételt követelt. Éhen Gyula ezzel olyan csapdahelyzetbe került, amelyben jó döntést nem hozhatott. Neveltetése, a családjából hozott viselkedéskultúra, úriemberi mentalitása és konfrontálódásra hajlamos személyiségtípusa egyértelműen a kihívás elfogadására sarkallta. A párbajozás ugyanakkor az önbíráskodás egyik formájaként a büntető törvénykönyvbe ütköző vétségnek számított, jogvégzett emberként tisztában volt annak következményeivel, a várható szankciókkal. Éhen Gyula - mint a bírósági tárgyalóteremből városszerte ismert jó hírű ügyvéd - ráadásul saját tekintélyét, karrierjét is kockára tehette azzal, ha fegyvert ragad ahelyett, hogy jogkövető magatartásával mutatna példát polgártársainak. Karakterét ismerve mégis biztosra vehető, hogy ebben a dilemmahelyzetben habozás és különösebb lelki meghasonlás nélkül a kihí22 Grimm Károlyról. VL, 1885. febr. 15. 2. p; Nyilttér. Vasvármegye (továbbiakban: Vvm), 1892. júl. 3. 9. p; Éhen-Kaffehr-féle sajtóper. Vvm, 1894. dec. 25. 7. p. 23 BAUER 1934. 92. p; Éhen-Kaffehr-féle sajtóper. Vvm, 1894. dec. 25. 7. p; MELEGA 2010a. 196-200. p.
