Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Czoch Gábor: A rendi polgári normák megsértése az 1840-es években. A kassai polgárőrség mustrája körüli kihágások
Czoch Gábor: A rendi polgári normál megsértése az 1840-es években 169 megkövetelt tiszteletteljes magatartás normáját is. Ez pedig súlyosabb elbírálás alá esett, mint azoknak az esete, akik egyszerűen elmulasztottak eleget tenni a mustrán való megjelenési kötelezettségüknek. A magisztrátus a lázongókkal szemben mégis meglehetősen elnéző volt. Talán azért, mert a tanács elsősorban a rend helyreállítására törekedve, célszerűbbnek látta, ha szigorú büntetések sorával nem hevíti tovább az indulatokat. A tanácsi határozat szerint ugyanis: „mennyiben az ilyes tettek és kihágások az engedelmességet méltán követelő polgári kötelesség megszegése tekintetéből köz fenyítéket és törvényhatóság szigorúságát érdemelnének, ezeknek azonban jobb reménység fejében ez uttali elnézése mellett, illetlen magok viselésükért, nevezetesen Mihályi István polgári órás mester ugyan a Tanáts színe előtt elnökileg megfedetni, a óik szám alatti jegyzékben foglalt és minden helyes ok nélkül köz vizsgálatra meg nem jelent polgári egyének, úgy nem különben Hajdú Dániel szappanos mester pediglen az é tárgyban eljárt küldöttség által, azzal, hogy ismétlendő hason engedetlenség és illetlen viselet esetére a jelenleg átnézettek betudandók lésznek, tetteiknek tanácsilag roszaltatása mellett, jövendőre az engedelmesség és Hiedelem korlátáira utasítani rendeltetnek.”26 Az ítélet tehát név szerint csak két személyt említett, és a legsúlyosabb büntetés, amit Mihályi Istvánra róttak ki, a tanács színe előtti személyes megdorgá- lás volt. Ebbe az ítéletbe azonban az érintett nem nyugodott bele. Igazságtalannak tartotta azt, mivel kihallgatása nélkül hozták meg, és magát „mint egyébként engedelmes polgárt e terhes határozattól felmentetni,” ha pedig a tanács erre nem hajlandó, akkor a határozat felfüggesztését kérte mindaddig, amíg a helytartótanácshoz benyújtott folyamodványára e tárgyban válasz nem érkezik. Ugyanebben a beadványában ráadásul újabb kritikát is megfogalmazott. Azt javasolta ugyanis a város vezetőinek, hogy a „polgári őrsereg rendszabályait magában foglaló és köz vizsgálat alkalmával kiosztogatott könyvecskéket, mint szerkezetére nézve tetemesen hiánosokat az illetőktől bészedetni, és azoknak szerkezetét jártasabbra” bízzák. A tanács persze ezt elutasította, mivel a Mihályi által előadott „legkomolyabb tanácsi rosszallást érdemlő féketlen védelmi okok” nem indokolják a korábbi tanácsi határozat visszavonását. Sajnos Mihályi beadványa nem maradt fenn, így azt csak a városi tanácsülés jegyzőkönyvének utalásaiból ismerhetjük. E határozat pedig kitér arra, hogy a tanácshoz írt beadványt nem is Mihályi István írta: Egyébiránt mennyiben ezen esedezés illetlen és a Törvényhatóság méltóságával semmikép össze nem férhető kifejezései, úgy annak korlátlan szerkezete nem annyira a folyamodónak, mint az esedezés fogalmazójának lenne tulajdonítható”, aki nem más mint a testvére, 26 TÜJ 4185/1842.
