Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Czoch Gábor: A rendi polgári normák megsértése az 1840-es években. A kassai polgárőrség mustrája körüli kihágások
170 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben az „írásáról közönségesen ösmert Mihályi Károly tiszteletbeli al ügyész”, akit „mint hason túlcsapongó szerkezeteiért” már korábban megrovásban részesített a tanács. Őt tehát ezúttal is figyelmeztetik, hogy „fogalmazásaiban a szerénység és tartozó tisztelet korlátáihoz [.. .jbüntetés terhe alatt magát jövendőre mindenkoron alkalmazni szigorú kötelességének ismerje”. A folyamodványból egyúttal jegyzői tollal kitörölni rendelték a két következő kitételt is: „azon híres könyvecskébe más egészen kikoholt törvénytelen eskütételekre”, illetve „önkény ellen hazánk felett mindenki részére a törvény paizsa lebeg.”27 Az ügy egészen a következő év elejéig elhúzódott. A Helytartótanács december 18-i keltezéssel írt végzésében elutasítja Mihályiék folyamodványát. Mihályi István végül 1843 január 3-án személyesen megjelent a tanács előtt, és „illetlen maga viselete iránt elnökileg megfedetett.”28 Ebből az esetből természetesen nem csak arra következtethetünk, hogy milyen súlya lehetett egy szóbeli tanácsi figyelmeztetésnek. A mustra során tapasztalt „kihágások” súlyosabb eseteit a polgári engedetlenség olyan megnyilvánulásainak tekinthetjük, amelyek nem pusztán a polgárőrség, hanem annak ürügyén a városi vezetés ellen irányultak, és nyíltan a tanács hatalmával szembeni elégedetlenséget fejezték ki. Nemcsak a tanács tekintélyét támadták meg, de megfogalmazódott a hatalomgyakorlás önkényessége, sőt egyesek a tanács legitimitását is megkérdőjelezték: „A ti uraitoknak nincsen mit enni, és minket szolgálathoz kényszerítenek” - miként ezt Hajdú Dániel jó módú iparos polgár megfogalmazta az ügyészi jelentés szerint. A néven nevezett lázongok közül egyébként hozzá hasonlóan a többiek is a város tekintélyes polgárcsaládjaiból származtak. Kuhlman Ignác apja például a választott község tagja volt, Mihályi Károly mint tiszteletbeli alügyész a mustra idején is városi tisztséget töltött be, sőt 1846-ban a választott községbe is bekerült a városi tanáccsal szembeni, láthatólag sorozatos konfliktusai ellenére, vagy talán éppen azért. 1848-ban pedig a kassai polgárok őt és Hajdú Dániel szappanos mestert is beválasztották a Pest mintájára a városi tanács mellé, részben annak ellenőrzésére felállított, 12 főből álló „forradalmi bizottmányba”, vagyis a mustra alkalmával a fennálló hatalmi viszonyokat bírálók a tanács ellenzékeként később is feltűntek, a jelek szerint ismertségnek és népszerűségnek örvendtek a polgárság körében. Mindent egybevetve, a mustra kapcsán keletkezett iratokból, tanácsi határozatokból a normák működésének konfliktusos gyakorlata bontakozik ki, vagyis ahogy a hatalom birtokosainak a felfogásuk szerinti normák betartatására, érvényesítésére irányuló törekvése érintkezik, vagy ütközik azzal a móddal, ahogy 27 TÜJ 4481/1842. 28 TÜJ 103/1843.
