Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Czoch Gábor: A rendi polgári normák megsértése az 1840-es években. A kassai polgárőrség mustrája körüli kihágások
Czoch Gábor: A rendi polgári normál megsértése az 1840-es években 167 tó rendi polgárság által elfogadott norma már korántsem érvényesült maradéktalanul a gyakorlatban. Úgy tűnik továbbá, hogy a kassai vezetés utasításának csak részleges foganatja volt. Az 1842 után történt polgárfelvételeket áttanulmányozva ugyanis a 33 felsorolt mester közül csak 14-et sikerült azonosítani. Ez az említett norma érvényesülése tekintetében azért is sokat mondó arány, mert e mesterek esetére külön figyelem irányult, hiszen személyes felszólítást kaptak a tanácstól. Az őrseregben előírt formaruha jelentőségét és presztízsét jelzi az is, hogy a mustra alkalmával több, idős kora, vagy meggyengült egészsége miatt szolgálatra alkalmatlannak talált polgár kérvényezte a tanácsnál, hogy továbbra is megtarthassák az egyenruhájukat, és abban jelenhessenek meg ünnepi alkalmakkor. A tanács e kéréseket egyébként általában jóváhagyta az illető érdemeinek elismerése jeléül.23 A polgárőrség, illetve az egyenruha viselése azonban nem mindenki számára volt vonzó. Míg egyes polgárjoggal nem rendelkező személyek a polgárőri szolgálatot feltehetőleg a társadalmi presztízs miatt, mint láttuk, úgy is vállalták, hogy egyébként számukra az nem lett volna kötelező, a polgárok között olyanok is akadtak, akik tehernek tartották ezt a kötelezettséget, kibúvókat kerestek a szolgálat alól, sőt határozottan hangot is adtak nemtetszésüknek. E tekintetben egy sajátos, közbülső esetnek tekinthetjük Hausner Ferencét, aki úgy kérvényezte a fegyveres szolgálat alóli felmentését, hogy maga hadnagyi rangot viselt az őrseregben, és nemcsak az egyenruháját, de a rendfokozatát is meg kívánta tartani, miközben elöljárója véleménye alapján a szolgálatra egyébként alkalmasnak bizonyult. A főparancsnok úgy vette, hogy ezzel tiszti rangjáról is lemondott, így terjesztette a tanács elé az esetét. A tanács a parancsnok döntését jóváhagyta, és úgy tekintette, hogy alkalmatlansága miatt Hausner kilép az őrsereg kötelékéből, egyúttal pedig számára az egyenruha további viselését is megtiltotta. Amikor pedig az érintett ez ellen rögtön panaszt tett, azzal, hogy rangjáról nem akart lemondani, egyben kérte a tanácsot az őrsereg „kormányzójának” figyelmeztetésére, mivel az szerinte helytelenül járt el, a tanács ráadásul meg is inti őt a parancsnokot illető „sértő és illetlen” kijelentései miatt.24 Bár Hausner beadványa, ahogy legalábbis a tanácsülési jegyzőkönyvekből megállapítható, ténylegesen durva kifejezéseket nem tartalmazott, fellépése láthatólag önmagában már azzal megsértette a városi vezetőkkel való érintkezés normáját, hogy kétségbe vonta feljebbvalója eljárásának helyessé23 TÜJ 3865/1842. 24 TÜJ 3 865/1842 és TÜJ 3990/1842.
