Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Czoch Gábor: A rendi polgári normák megsértése az 1840-es években. A kassai polgárőrség mustrája körüli kihágások
Czoch Gábor: A rendi polgári normál megsértése az 1840-es években 165 azt jelentette, hogy ilyeneket hiába is keresnénk a polgárőrök között. Számos nemes polgár szolgált például az őrseregben, amelynek főparancsnoka maga grófi rangú főnemes volt. Bár a Rendszabály már idézett utolsó sorai azokra a renitensekre hívták fel a figyelmet, akik a polgárjog felvételét követően elhanyagolták a szolgálatot az őrseregben, az összeírás azt is napvilágra hozta, hogy a polgárőrségben olyan, formaruhával is rendelkező személyek is szolgálnak, akiknek nem volt polgárjoga. Ezt a szabályzat, miként idéztük, önmagában nem tiltotta. A mustra lebonyolításával megbízott városi tanácsosok azonban külön jegyzéket készítettek azokról, akik a polgárőrség tagjaiként, egyszersmind céhes mester létükre nem tették le a polgári esküt. Ezt pedig a város vezetése rendellenesnek, úgy is fogalmazhatunk, normasértőnek találta. A jegyzéken 33 legkülönfélébb kézműves mesterséget űző személy szerepelt.18 A tanács e tárgyban hozott határozata szerint „ezen jegyzék az illető Czéh biztosoknak azzal kiadatni rendeltetik, hogy abban jegyzett egyéneket a polgári jog üdves hatású következményeinek előleges megmagyarázása mellett annak elnyerhetése eránti folyamodásra utasítsák”.19 Arra vonatkozóan, hogy az érintett személyek stratégiáját mivel lehet magyarázni, csak feltevéseket fogalmazhatunk meg, a tanácsi határozat hátterében kitapintható felfogást azonban véleményem szerint világosan azonosítani lehet.20 Ami a jegyzékben megnevezetteket illeti, úgy látszik, ezek a személyek fontosabbnak ítélték a polgárőrségben való részvételt a polgárjog felvételénél. Egyrészt talán azért, mivel a polgárjog, amelynek megváltása meglehetős költségekkel járt, nem bírt számukra olyan vonzerővel, nem kínált olyan gyakorlati előnyöket, hogy áldozzanak rá, hiszen a mesterségük űzésében a kiváltság hiánya láthatólag nem jelentett komolyabb akadályt. Az is elképzelhető, hogy nem is rendelkeztek elég pénzzel a polgárjogért fizetendő taksa, egyszersmind a polgárőri szolgálattal járó költségek fedezéséhez, így választaniuk kellett. A polgárőri szolgálat ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy a városi nyilvánosság előtt, ünnepi alkalmakkor, fegyveresen, egyenruhában jelenjenek meg a többi polgárral együtt, tőlük semmiben sem különbözve, vagyis élvezhették a polgárságot övező presztízst. A 19. század közepére pedig, ahogy azt már korábbi kutatásaimban is tapasztaltam, a kassai polgárjog „üdves hatású következményeinek” sorában az egyik legfontosabb éppen az általa megtestesített társadalmi állás tekintélye volt. Másként fogalmazva, a polgárjog értékét, leg18 TÜJ 4185/1842 Iratok. 19 TÜJ 4185/1842. 20 Az alább következő két bekezdéshez lásd még CZOCH 2009. 94—148. p.
