Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Czoch Gábor: A rendi polgári normák megsértése az 1840-es években. A kassai polgárőrség mustrája körüli kihágások
166 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben alábbis a városi lakosság egy része számára, egyre inkább az jelentette, hogy a kassai elithez való tartozás kifejezőjévé vált. Annak a korábbi szakirodalmi vélekedésnek a tükrében, amely leegyszerűsítő módon a korabeli polgárjog értékvesztését, illetve azt hangsúlyozza, hogy ezzel párhuzamosan a polgárság vezetői mindinkább korlátozni igyekeztek a kiváltságban részesülők körét, meglepőnek tűnhet, hogy a városi tanács egyenesen utasítja a polgárjoggal nem rendelkező mestereket a privilégium megszerzésére. A tanácsi határozatot azonban az az általánosabban elterjedt polgárfelfogás magyarázhatja, amit világosan tetten érhetünk az 1843/44. évi országgyűlésen tárgyalt városi törvénytervezet vitáiban, pontosabban a polgárjog szabályozásának kapcsán.21 A Diétán a hivatalosnak tekintett, a liberális nemesi értelmiségi ellenzék által kidolgozott városi törvénytervezet mellett a városi követek képviselői, köztük a kassaiak követei, alternatív javaslatot is kidolgoztak, amit azonban az Alsótábla nem tárgyalt.22 A hivatalos tervezet a városok javaslatával szemben jóval szélesebben kívánta meghatározni azoknak a körét, akik polgárjogot szerezhetnek. A rendi polgárok képviselői azonban nem egyszerűen csupán korlátozni kívánták a polgárjogra jogosultak körét, de bizonyos esetekben a hivatalos javaslathoz képest szigorúbban megkövetelték volna a polgárjog felvételét, sőt kötelezővé kívánták tenni. Míg a liberális ellenzék vezetői által kidolgozott tervezet szerint például a város területén adózó és műhellyel, gyárral, kereskedőteleppel rendelkező kézművesek, gyárosok és kereskedők három év helyben lakás után válnának polgárrá, a városi tervezet számukra ezt már egy év elteltével kötelezővé tenné. Továbbá, míg a hivatalos javaslat szerint az előbbi kategóriába nem tartozó olyan személyek, akiknek jövedelme meghalad bizonyos szintet (nagyváros 400, középváros 300, kisváros 200 forint), négy év helyben lakás után választhatnak, hogy felveszik-e a polgárságot, addig a városi követek ezt számukra kötelezővé tennék már egy év elteltével, és pontosan fel is sorolják mely foglalkozásokat űzőkre gondolnak: városi és más tisztviselők, orvosok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, gyógyszerészek, nyilvános oktatók, tudósok, művészek, tőkepénzesek. E javaslatok mögött a hagyományos városi közösség eszméjét fedezhetjük fel: a rendi polgárság képviselői a megfelelő vagyonnal bíró, tisztes polgári foglalkozást űző személyeket szorosan a városhoz kívánták kapcsolni. Az olyan kézműves mesterembereknek tehát, akiket a kassai mustra alkalmával készült jegyzék felsorolt, ennek értelmében fel kell venniük a polgárságot. Ahogy azonban az elemzett eset is mutatja, ez a városok vezetését kezében tar21 Törvény Czikkely 1843. 22 Az 1843-dik évi ország gyűlésen jelenlévő szabad királyi városok követeinek javaslata 1843.
