Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Homoki-Nagy Mária: Az erkölcs, a jog és az igazság viszonya a dél-alföldi mezővárosok életében. Egy szentesi per tanulságai
152 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben kerültek. A jobbágyparasztság világában a mindennapi házbeli ingóságok értéke nem bírt nagy jelentőséggel, kivéve, ha az a mostohaanya használatában maradt. Öröklésjogi szempontból is érdekes kérdés, hogy az anya halála után az ingóságokat az életben maradt férj mikor volt köteles a gyerekeknek kiadni. Vagy az elhunyt asszony tulajdonában lévő ingóságok egy része az özvegy férjnél maradt mint özvegyi örökség? Ezt a szakirodalom csak az özvegy feleség vonatkozásában rögzíti. A meghitelesített tanúk egybehangzóan állították, hogy a mostohaanya az alperes házának egyik szobájában lakott. A tanúk arról nem tudtak semmit sem mondani, hogy az alperes milyen és mennyi jószágot örökölt az apjától. Goda András takácsmester volt az egyetlen, aki azt vallotta, hogy „ör. Antal Ferencz- nek maradott háza és asztalos mesterséghez való minden némű igen szép és számos eszközei - de hogy éppen minden vagy ónjai meg voltak é mellyeket éltébe szerzett és milyen mennyiségbe azt nem tudja.”33 A tanúk bizonyították, hogy öreg Antal Ferencnek három gyermeke — két fia, János és József, valamint egy leánya - volt, de a fiúk közötti osztozkodásról senki sem tudott semmit, és erről az apai végrendelet is hallgat. Az özvegyasszony egyik feleletében már nem a vejével való egy házban lakás biztosítását, hanem a lakhatási jog megváltásának megítélését kéri a bíróságtól: „Antal Jánosnak maga saját pénzéből fizetendő szállás fogadás mostoha annyának pedig az abban leendő költözködés a lehető legrövidebb idő alatt meghagyatik, az jön ki, hogy a lakásonként esendő bért fizesse, most könyör- gök kegyeskedjen a Nemes Törvény Szék azt megállapítani, hogy évenként mennyit köteles fizetni véllem gorombául bánt vöm. Én 40 vforintok fizetését kérem .. .”34 Azon állításának bizonyítására, hogy lehetetlen egy házban együtt lakni az alperessel annak gorombasága miatt, a felperes csatolta Szentes város fenyítő törvényszék jegyzőkönyvének kivonatát. Eszerint 1838. július 19-20- án az alperest megfenyítették, mert a mostohájával való perlekedés közben, - ez az 1837-ben az egyezség megkötésével végződő korábbi per volt -, kérte a bíróságot, hogy tiltsák ki a házból a mostoháját, mert „napával ollyan rósz tettet lesz kénytelen elkövetni, mely mind ön magára, mind napára felette nagy veszejt hozhat.”35 A fenyítőszék Antal Jánost hat órai fogsággal büntette. Ezt követően a mostoha újabb panasszal élt, mert mint állította, vejétől félve az asztalos legények szobájában húzta meg magát. Amikor Antal József a fogságból hazaérkezett, „rut szidalmazások között a takarót róla lerántván magát is a 33 CSML Szentes V.l 15.a 46/1839 „C” tanúvallomások. 34 CSML Szentes V.l 15.a 46/1839 negyedik felperesi válasz Nr 7. 1838. október 6. 35 CSML Szentes V.l 15.a 46/1839 E melléklet.
