Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Homoki-Nagy Mária: Az erkölcs, a jog és az igazság viszonya a dél-alföldi mezővárosok életében. Egy szentesi per tanulságai
Homoki-Nagy Mária: Az erkölcs, a jog és az igazság viszonya... 153 földre rántotta légyen”. A szidalmazásokat az alperes asztalos mester legényei bizonyították, a földre rántást azonban nem, így Antal János újabb fenyítést kapott: „makats rósz erköltsinek ujjabb jelét adta, ezúttal 12 órai kenyéren és vízen töltendő fogházzal fenyíttetik.”36 Ezzel a felperes természetesen azt akarta bizonyítani, hogy a mostohafiú a rossz erkölcsű, ezért a bíróság kötelezze a lakáshasználat biztosítására vagy annak megváltására, és fizesse vissza az általa felsorolt adósságokat. A felperesi levelekből a korabeli perjog sajátosságai is jól kiolvashatók. A keresetlevelében az özvegy három jogcímen is perli az alperest, amelyek közül egyetlen egyet sem támaszt alá megfelelő bizonyítékokkal. A végrendelet rendelkezéseit, az özvegyi jogot az alperes és a bíróság előtt meghitelesített tanúk is bizonyítják. Azt, hogy a hivatkozott egyezséget kikényszerítették volna, nem bizonyítja, sőt saját maga állítja, hogy így tudott megszabadulni egy kétséges kimenetelű pertől, és ezt éppen a felperes bizonyította, amikor az 1837-ben zajlott pert a bíróság előtt megkötött és az egyezségek könyvébe hivatalosan bejegyzett megállapodással zárták le. A per közben az özvegy megváltoztatta az egyik követelését, és már nem az alperes házában való lakáshasználatot kérte, hanem annak megváltását, hogy az özvegyasszony békében, más házában élhessen. Ezt a megváltoztatott kérését a fenyítőszék által kimondott ítélet jegyzőkönyvének becsatolásával támasztotta alá. A felperes azzal is megvádolta vejét, hogy adósa maradt. A keresetlevélben tételesen felsorolta a követelt adósságokat: így azt a 100 forintot, amelyet férje végrendeletében neki meghagyott, ezenkívül „kölcsön adtam 50 forintot, betegségembe 200 forintot gondviselés végett [...] mely summának 160 forintját adta vissza, őhejette az üszősnek 10 forintot adtam, ismét fára 30 forintot, deszkára 20 forintot, ismét 5 forintot [...] melyből 6 forintot visszakaptam, összesen 514 forintokat mivel azon házat amelyet az kis érbe eladott, azt is én magam tulajdon pénzén vettem neki 180 forintokon.”37 Az alperes azzal védekezett, hogy az özvegy nem adott neki kölcsönt, egyébként sem bizonyítja ezt az állítását semmivel. Ezzel szemben az alperes azt állította, hogy „néhai édes atyám Házához 105 fekete bankó forintoknál többet nem hozott, abból feleségemnek Házasságára adott 50 forintot, 50 forintot pedig magára költött, annál több pénzét soha sem láttam, sem pedig az édes atyámtól nem hallottam.”38 Állításának alátámasztására beterjesztette azt a feljegyzést, ami a mostoha36 CSML Szentes V.l 15.a 46/1839 E melléklet. 37 CSML Szentes V.l 15.a 46/1839. keresetlevél Nr 1. 1838. május 7. 38 CSML Szentes V.l 15.a 46/1839. első alperesi felelet Nr 2.
