Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Homoki-Nagy Mária: Az erkölcs, a jog és az igazság viszonya a dél-alföldi mezővárosok életében. Egy szentesi per tanulságai
Homoki-Nagy Mária: Az erkölcs, a jog és az igazság viszonya... 151 szerzők az egyezséget az örökbevallások között tárgyalták, amelyeknek tárgya ingatlan jószág, az adott perben viszont az özvegyi jog biztosítása volt a vita tárgya, de miután az özvegy végrendelet teljesítésére akarta köteleztetni vejét, végső soron a lakhatási jog érvényesítése volt a célja, így a per kimenetele szempontjából döntő jelentőséggel bírt az egyezségek könyvébe bejegyzett megegyezés. Arra nem lehet választ adni, hogy az alperes a perfelvételt követően miért nem kifogásként terjesztette elő ezt az egyezséget. Hiszen a bíróság előtt megkötött egyezség törvény erejével bírt a felek és utódaik számára, amelynek következtében, ha azt bármelyik fél megtámadta, a másik fél kifogással élhetett, s ezzel az eljárást a bíróság megszüntette, pervesztesként az egyezséget megtámadó felet mondván ki. Leszögezhetjük, hogy az alperes teljesen feleslegesen ment bele ebbe a perbe. Az alperes nemcsak azzal védekezett, hogy a mostohája alaptalanul rágalmazta, hanem viszontváddal élt. Egyrészt számon kérte feleségének, a felperes asszony lányának a jussát, amikor megjegyezte: „feleségemnek nagyattyáról és nagyannyáról, úgy édes attyáról és árnyáról miféle vagy mennyi jussa maradt a felperes kezei közt, azokról nem szól, hogy hová tette, vagy hogy azokat mi módon pazarolta el feleségemtől.” Másrészt számon kérte, hogy „az ágyi ruhák mellyek édes anyámról, édes atyámra maradtak, nevezetesen hat párna, két derék ajj, egy dunha, és egy lepedő, maradt egy köpönyeg is, hogy ezek hová lettek.” Felvetette továbbá az alperes, hogy apja halála után a házánál maradt ingóságok közül csak azt tarthatta volna meg a felperes, amelyet a házasság- kötéskor magával hozott, mondhatjuk úgy, hogy a jegyajándékát: „a felpörös maga tulajdonával, melly két derék ajj egy dunha, négy párna, lepedő, ágyterítő, és egy kufferból állott, tartozott volna megelégedni.” Ezzel szemben az alperesnek az apjától örökölt „egy subát, egy nyoszolyát, egy nagy ládát, egy asztalos műhelyt, melyet eggyeszkedésünk szerént minket fiakat illettek volna magának tulajdonította.”32Az alperes mostohaanyjával szemben olyan régi sérelmeket hoz fel, amelyek részben felesége, részben az ő örökségével vannak összefüggésben. Azonban állításait semmivel sem bizonyítja. A felek közötti válaszokból még közel kétszáz év eltelte után is kiolvasható, milyen sérelmeket, ellentéteket hordoztak magukban a peres felek. Ezzel összefüggésben azonban az alperes a mindennapi élet szempontjából lényeges kérdést vetett fel. Az alperes fiú édesanyjának halála után az apja új házasságot kötött, de az anyai ingó javakat nem adta ki fiainak, hanem magánál tartotta, majd az ő halála után mindezek a mostoha birtokába és használatába engedve folyt peröket megszüntették. Ezt sem lehet, ha törvényesen végbe ment, felbontani sem sérelem okábul, sem későbben talált levelek miatt.” FRANK 1845.1. 358-360. p. 32 CSML Szentes V.115.a 46/1839 harmadik alperesi válasz Nr. 6. 1838. szeptember 21.
