Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Nagy Janka Teodóra: "Ítéltetett Makó Város Bírája és Tanácsa által…" Normakövetés és normaszegés Makó népi jogéletében (1781-1821)
134 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben nem ismert jogszokás, a jogi népszokás és a jogi néphagyományok) megszegése esetében is eljárt a városi bíróság. A „fent” és a „lent” magatartásszabályai megsértésének következményei azonban a negatív jogkövetkezmény (szankció, kényszer) tekintetében eltérőek voltak: míg jogszabálysértés esetében állami kényszerintézkedéssel, egyébként (szokásnorma, jogszokás, jogi népszokás, néphagyomány sérelme esetén) az állami kényszerintézkedést árnyaló vagy felülíró társadalmi kényszerrel találkozunk.37 A bírósági eljárás Makón forrásaink szerint a régi városháza tanácstermében zajlott. A termet egy zöld posztóval leterített nagy asztal uralta, rajta csengety- tyűvel a bíró számára. Az esküdtek karos székben ültek, a jegyző pedig egy kisebb rostélyos íróasztal mellett.38 Az eljárás valamennyi ügycsoport esetében (így a városi bíráskodás hatáskörébe tartozó büntető ügyekben is) szóbeli, sommás eljárás volt, amely egyes elemeinek rögzítése a jegyző, azaz a nótárius feladata volt. Az eljárás a város polgárainak mindennapi jogéletéhez alkalmaz- kodóan egyszerű volt, gyors, kevesebb alakisághoz kötött, és a felek költségkímélése miatt is szívesen alkalmazták. A panasz előadását követően került sor a bizonyításra, majd a döntéshozatalra, amelyet a korabeli gyakorlattal egyezően még nem indokoltak. A bírák a büntetőügyekben kellő szigorral igyekeztek eljárni, a büntetés kiszabása során az enyhítő és súlyosbító körülmények, az elkövető személye, társadalmi hovatartozása alapján differenciáltak. Amikor szükséges volt, a „fent” szabályaival összhangban testi fenyítést szabtak ki, a „lent” közösségi normáinak megfelelően társadalmi kényszert alkalmaztak, illetve magatartási szabályt határoztak meg az elkövető számára. A delicta privatához tartozó ügyekben inkább békéltetésre, illetve egyezségkötésre, a magánjogi kérdésekben pedig egyezségre törekedtek. Mivel a korabeli gyakorlat nem ismerte a jogerő fogalmát, a döntés azonnal végrehajtható volt. Ahogyan az ország más részein, Makón is csak kivételes esetben nyílt mód elhalasztására, a büntetés átvállalást nem ismerték. A kiszabott büntetést mindig végrehajtották, az viszont előfordult, hogy magától a büntetés kiszabásától eltekintettek. A fizetési kötelezettség megállapítása során a vagyoni helyzetre is figyelemmel voltak: indokolt esetben lehetőséget adtak a halasztott, illetve a részletekben történő fizetésre is. Ha azonban a kártérítést vagy a pénzbüntetést az érintett nem tudta kifizetni, tulajdonának árverésre bocsátásával teremtették elő az összeget. 37 KAJTÁR 2004. Itt jegyezzük meg, hogy a jogérvényesülés során nemcsak negatív, hanem pozitív jogkövetkezmény is lehetséges, például a nevelés, a szocializáció révén. 38 VIGH 1993. 371. p.
