Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Géra Eleonóra: Sorsüldözöttek a 18. század eleji Budán
Géra Eleonóra: Sorsüldözöttek a 18. század eleji Budán 117 vikárius előtt nőül vett „második” feleségével élt. A tanúk biztosan állították, hogy a minap beszéltek Kövér Sopronban „felejtett” feleségével és leányával.22 A nők esélyeit jelentősen javította a tanácsosok közötti rossz viszony, a város vezető testületében ugyanis mindig akadtak olyanok, akik kihasználták az ellenfél megalázására kínálkozó alkalmat. Részben ennek is köszönhető, hogy az alantasnak tekintett tímármesterségből meggazdagodott Adam Matthy bántalmazott feleségét védelmébe vették a városatyák. A féltékenykedő tímár elzavarta házától a csábítónak gondolt pincért, majd feljelentette a tanácson, az asszonyt azonban nem vádolta meg házasságtöréssel. A pincér felmentését követően a feldühödött tímár elverte a nejét, aki a polgármestertől kért segítséget. Az agyonlövéssel fenyegetőző férj tanúk jelenlétében sem tett lakatot a szájára, ezért a tanácsosok nyolcnapi áristomot szabtak ki rá a verés és a halálos fenyegetés miatt. A Matthy házaspár a jelek szerint kibékült, törvényes különélést nem kezdeményeztek, s néhány év múlva nagy egyetértésben léptek fel a családfő első házasságából származó fiával szemben.23 Az egyszerű sorból származó Johann Rost felesége nem bizonyult olyan szerencsésnek, mint tanácsosné vagy a gazdag tímámé. Johann Rost, a város botrányhőse közismert volt erőszakos természetéről, különböző kisebb-nagyobb kihágásairól. Családját hosszú éveken keresztül terrorizálta. Utcára kikergetett, a környéken csavargó módjára élő kisfia ügye hatósági beavatkozást igényelt. Rost a századfordulón házasodott meg, de a négy gyermeknek életet adó asszony rendszeres időközönként el-el- szökött a családi otthonból, és felgyógyulásáig jóindulatú ismerősöknél húzta meg magát. A hatósági beavatkozás sem sokáig váratott magára: a korabeli szokásjognak megfelelően a tanácsosok a jezsuiták közreműködésével igyekeztek kibékíteni a házasfeleket, de az asszony megalázkodása - térden állva kellett bocsánatot kérnie, amiért elmenekült a közös otthonból - nem vezetett tartós eredményre.24 Végül elrendelték a törvényes különélést (1705), és megállapították az asszonytartás összegét. Rost más férjekhez hasonlóan nem fizetett, ezért az egyik szőlőjét lefoglalták a nő számára. A szomorú történet még hosszú évekig folytatódott, a haragos természetű bognár időről időre üldözőbe vette külön élő nejét, sőt, egy alkalommal puskát ragadott és fejbe lőtte a nőt. A súlyos sérülésekből szerencsésen felgyógyult Rostné 1710-ben az esztergomi érsektől hiába remélte a tarthatatlan helyzet megoldását. Minthogy férje sem a világi, sem az egyházi hatóság nyomatékos felszólítására nem fizetett, a nő a 22 GÉRA 2009. Jk. 63. sz, A bigámista szőlőjét a kórház kapta. Jk. 743. sz; BFL IV. 1002.ff. l.d. 1708. IV. 20, IV. 28; IV.lOM.b. 6. d. Kövér Mátyás bigámiája (1718). 23 BFL IV.1002.a. III. köt. 1703. X. 22. 671. p. 24 A feleség magával vitte az értékeit, ami lopásnak minősült, így akár súlyosabb büntetést is kiróhattak volna rá a tanácsosok, de valószínűleg nyomorúságos sorsa miatt nem tették.
