Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Géra Eleonóra: Sorsüldözöttek a 18. század eleji Budán
Géra Eleonóra: Sorsüldözöttek a 18. század eleji Budán 115 gadó istállójának szénaboglyájában találtak rá egy újszülött elrejtett holttestére. Hamar kiderült, hogy az anya Pesten lakott, amíg egy katonától várandós nem lett, majd vallomása szerint Budára jött fürdőzni. E leírás több mint gyanús, mivel Stocker doktor könyvecskéjéből tudjuk, hogy várandós nőket nem engedtek a gyógyfürdőbe, ellenben a fürdők területe és környéke a budai prostitúció melegágyának számított. A folytatás hasonlóan gyanús, mivel a láthatóan megesett leányt sehol sem fogadták be, végül az egyik fogadó szolgálója könyörült meg rajta, és megengedte neki, hogy az istállóban éjszakázzon. Gyermeke állítása szerint halva született. Az ügyben folytatott eljárás során egyszer sem tértek ki arra, hogy a nő miből élt, kizárólag a csecsemő halálának körülményeit vizsgálták.19 Egy másik eset egészen új értelmezésbe helyezi a prostitúciót. 1711 -ben a vízivárosi Arany Hajó fogadóban elhunyt pozsonyi képfaragó halálának ügyében indítottak vizsgálatot, mivel felmerült a pestis gyanúja. A bizottság tanúk bevonásával igyekezett rekonstruálni az elhunyt Budán töltött utolsó napjait. Láthatóan sem a hallgatóság, sem a szakértőnek felkért fürdősök és az orvos Lorenz Stocker sem tartotta különösnek, hogy a magát betegnek érző férfi a helyi fürdők látogatása mellett - felesége távollétében - gyakorta örömlány segítségével próbált megszabadulni a „szervezetében pangó mindennemű felgyülemlett nedvektől”. Nem foglalkoztak a prostituáltak személyével, de azzal sem, mit kerestek a fogadóban.20 A magisztrátus az éhező kisgyermekeit kényszer hatására a testével keresett jövedelemből eltartó Clara Mayer segélykérését sem utasította el. A markotányosné és családja a szabadságharc kitörése előtt Kassán állomásozott, a bevonuló kurucok férjével együtt elfogták, majd a súlyosan megsebesült nőt másfél évig fogságban tartották. Hatszáz forintra tartott ingóságaik odavesztek, egy szál mhában, sok viszontagságon keresztül menekült el a várandós anya apró gyermekével a magyar fővárosba. A férjét Erdélybe vezényelték, ahol nyoma veszett. Az asszonyt senki nem akarta befogadni, munkát sem kapott, de számon kérték rajta, hogy ennyire fiatal létére képes alamizsnáért könyörögni. A budai lakosok hozzáállása azzal magyarázható, hogy a jöttment koldusokkal való érintkezés rossz fényt vetett volna rájuk, s akár családjuk megélhetését is veszélybe sodorhatták volna. A markotányosnékra egyébként is egyfajta gyanakvással tekintett a társadalom. Az asszony végül Budán nem talált más lehetőséget, ezért „felvállalta a legnagyobb szégyent”. A tanács a város köré vont zárlat feloldásáig napi 6 krajcárt utalt ki a megtévelyedett katonafeleségnek, ez a kórházban és a szegényházban egy személy élelmezésére szánt összeg több19 BFL IV. 1014.b. 5. d. Von Bösingemé szobalányának gyermekölési ügye (1715). 20 BFLIV.1002.uu. Nr. 57.
