Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Géra Eleonóra: Sorsüldözöttek a 18. század eleji Budán
114 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben és nem azonosak a markotányosnőkkel. A forrás szerint az említett kétes erkölcsű, minden bujaságra kapható nők a Várban, főleg a kaszárnyák környékén, a Vízivárosban és az azzal egyesült Horvátvárosban, elsősorban az utóbbi városrész vásárterén, valamint Újlakon tartottak fent kiskocsmákat, söntéseket (Kocherey, Schänckhausern), amelyek nagyobb része egyszerű út menti bódé (kleine Hütten) volt. Egy másik forrás az említett városrészek mellett a Tabánt és a meleg fürdők környékét is gyanús ügyletek színtereként mutatja be.17 A szabad királyi városi rangemelés megszerzése után (1703) a tanács hozzáállása a prostitúcióhoz érezhetően megváltozott, ez a háborús nehézségektől kezdve számtalan okra vezethető vissza, mégis inkább úgy tűnik, mintha a könnyebb utat választották volna, és az erkölcsös városhoz nem illő körülményeket egyszerűen igyekeztek figyelmen kívül hagyni. Ezt a már említett korabeli felfogást tükrözi az Élelmiszerraktár írnokának feleségével történt eset. Az ifjú házas írnok egy budai köszörűs polgár leányát vette feleségül, aki beköltözött férje korábbi lakásába, az Élelmiszerraktárba. Az ifjú pár szomszédságában egy napszámos lakott rossz életű feleségével. A szomszédok az ifjú feleség beköltözése előtt hosszú évekig békességben éltek egymás mellett. A perpatvar az ímokné szolgálója miatt tört ki, aki megjegyzéseket tett a napszámosné feslett életére. A sértett fél erre ellentámadásba lendült: szomszédasszonyát halállal fenyegette, sértegette, rosszindulatú pletykákat terjesztett róla, sőt, több alkalommal bántalmazta. A „szégyentől ágynak esett” ímokné férje a vádiratban a napszámosnét rágalmazással és testi sértéssel vádolta, a kurvaság viszont csupán súlyosbító tényezőként jelenik meg.18 Az erkölcstelen életvitel kérdéskörét még az olyan gyanús esetekben is csak körbeírták, mint amilyen von Bösinger ezredesné szobalányának gyermekölési ügye volt. A fogadóban dolgozó fiatal leány titokban adott életet gyermekének, akit nem sokkal a szülés után holtan találtak meg az ágynemű alá rejtve. Az eset nem egyértelmű, mivel a köldökzsinór a csecsemő nyakára volt tekeredve. Az apa személyét, illetve a nő hajadon családi állapotát a kihallgatás kérdőpontjait összeállítók egyáltalán nem firtatták, vélhetően szándékosan. A történet már csak azért is érdekes, mert kísértetiesen emlékeztet egy 1699-ben keletkezett nyomozási anyagra. Itt az egyik fo17 BFL IV. 1019. Nr. 24; Az 1701-ben elűzött örömlányokat a források magyarnak, németnek, morvának és lengyelnek mondják. BFL IV.1002.a. 1701. III. 18. 3. köt. 360. p. 1701. V. 23. 386. p, 1701. V. 25. 388. p, 1701. VI. 1.397. p, 1701. VI. 14. 401. p; BFL IV.1002.j. Wegen Abschaffung der verdächtigen Weibspersonen... (1702. VIII. 23); GÉRA 2009. Jk. 389. sz; A vizsgált korszakból Kállay István ugyancsak elenyésző számú (összesen három) kurvasággal kapcsolatos törvényszéki ítéletet említ Székesfehérvárról. KÁLLAY 1996.216. p. 18 BFL IV.1014.h. Augustin Springer és felesége beadványa (1717).
