Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Géra Eleonóra: Sorsüldözöttek a 18. század eleji Budán
Géra Eleonóra: Sorsüldözöttek a 18. század eleji Budán 109 nos: betegek, fogyatékkal élők ellátása, árvák nevelése, szegények segélyezése. Az intézmények körüli zűrzavart tovább növeli, hogy a rászorulók gyámolítá- sára felállított házakat maguk a kortársak is ugyanazzal a köznapi elnevezéssel illették, bár ők pontosan tudták, miben áll a különbség. így például Wabler tanácsos gyermektelenül elhunyt hitvese végrendeletileg 300 forintot adományozott a kórháznak - vagyis az ún. Burgerspitalnak - és 200 forintot az ugyancsak szegényháznak és kórháznak nevezett másik intézetnek, tehát a valódi szegényháznak.7 Az ápoltakról maradt egyetlen teljes kimutatás 1723-ból származik. Év végén két fogyatékkal élő (beszédképtelen), egy egészséges koldus és másik két egészséges nincstelen, nyolc keresőképtelen öreg, három beteg, valamint két szegény árva gyermek élt a kórház falai között. Felvetődhet a kérdés, vajon miért látták szükségesnek három különböző intézmény felállítását. Könnyebb válaszra lelni a gondozottak listájának és az ellátásukra fordított költségek kimutatásainak tanulmányozása után. A bekerült személyeknek a kórház „magasabb színvonalú” - ha lehet annak nevezni - ellátást biztosított, az ápoltak a napi marhahús- és kenyéradag mellett lisztből és marhazsírból készített rántott levest is kaptak, húsvétra és pünkösd idejére pedig borjú- és bárányhúst, sőt, az étel mellől a pohárka bor sem hiányozhatott. Ezzel szemben a szegényházban a napi egy karéj kenyéren és kb. 25 dkg marhahúson kívül a böjti időszakban fogyasztott káposzta jelentette a változatosságot. A kórházi gondozottak a listákon többnyire még saját nevükkel szerepelnek, vagyis átmeneti balsorsukban is megőriztek valamennyit tisztességükből, emberi méltóságukból. A szegényházba felvett személyeket alantasabb kategóriába sorolták, egyszerűen az „újlaki vak” vagy az „egy asszony” megnevezést használták személyükre. Az intézmény színvonalát jól érzékelteti az a tény is, hogy a bekerültek halandósága jóval meghaladta a kórházban ápoltakét, ahol akár egy évtizednél hosszabb ideig is eléldegéltek a gyámolítottak. Az intézmény fő profiljába tartozott a bentlakó ápoltak gondozása mellett a segélyre szorulók ellátása is. A bajba került, de saját lakhelyük elhagyására nem kényszerült szegények általában heti 35 dénár rendszeres segélyt kaptak, ami évi 18 forint 20 dénárnak felelt meg, és éppen megegyezett a kórházban alkalmazott gondnoknő és a sebész éves fizetésével. A kórházat elsősorban a sörilleték bevételeiből,8 a szüret idején átadott kilencedből, a városiakra kiszabott bírságokból, illetve egyéb úton-módon befolyt perselypénzekből, a lakosok kegyes adományaiból tartották fenn, de a kórház felügyelője más forrásokat is igyekezett előteremteni. Például a Rákóczi-sza7 BFLIV.1002.y. 1.2919. 8 A sörilletékből származó jövedelem elég kiszámíthatatlan volt, míg 1717-ben 924 forintot szedtek be, addig a következő évben alig a kilencedét. BFL IV. 1007.d. 1. d. Kórházi számadások 1717, 1718.
