Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Géra Eleonóra: Sorsüldözöttek a 18. század eleji Budán
110 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben badságharc éveiben a kórház kezelésébe került számos elmenekült tulajdonos földje és szőlője, de kegyes adományként is kapott ingatlanokat.9 A város lakói a legszegényebbek kivételével a végrendeletükben lehetőségeikhez mérten mindig hagyományoztak a kórház céljaira kisebb-nagyobb összeget, általában 5-10 forintot. Előfordult olyan is, hogy pénz helyett két akó bort, néhány öl tüzelőt testáltak az intézményre.10 A betegektől a szállásért, az ellátásért és a gyógyításért cserébe egyedül azt várták, hogy naponta vagy meghatározott napokon könyörögjenek az égiekhez. A törvényszéki titkár felesége (1717) például azzal a feltétellel hagyta a kórházra a szokásos 10 forintot, hogy az intézmény lakói tíz napon keresztül mondjanak el közösen egy-egy rózsafüzért. Az első felügyelő, Johann Eckher fürdős mintegy 230 forintot kölcsönzött a kórháznak, amit halála után nem követeltek az örökösök, csupán annyit kívántak, hogy minden nap imádkozzanak az elhunytak lelki üdvéért. A kórházbéli szegények „egyenöltözékéről” az első említés az 1730-as évek elejéről származik, amely szerint a nagy városi ünnepek idején tartott körmeneteken, temetéseken fehér ruhában és Nepomuki Szent János módjára kék kabátban kísérték keresztjüket. A kórház kezdetben hat fő körüli beteglétszáma néhány év múlva tizenöt-húsz körülire növekedett, ezért a szűkössé vált épületből 1718-ban a Rudas fürdő közelébe, a korábbi pestiskórház helyére költöztették át.11 A szegényház átépítését és kibővítését, illetve részben a fenntartását három belső tanácsos jótékony adománya tette lehetővé. Johann Zaunockh, Buda első törvényszéki bírója végrendeletében a szegényházra hagyta még ki nem fizetett munkabérét, több mint ötszáz forintot. A főkamarás Wabler (megh. 1716) és a tanácsos Franz Banovsky pedig 200 forint körüli alapítványokat hoztak létre. A gyermektelen Wabler házaspár mindkét tagja összesen 400-400 forintot adományozott a két városi jótékony intézet céljára, s további 200 forintot osztatott ki a házi szegények között. Ezzel a korszak szegényeinek legbőkezűbb adományozóivá léptek elő.12 Általában a szegényház kapta meg az örökös nélkül elhalt hitelezők kisebb értékű kinnlevőségeit, illetve a hagyatékok leltározása során maradt kisebb (10 forint körüli) összegeket, továbbá a jogtalanul árusított és végleg elkobzott áruk is ide kerültek. A várbéli Szentháromság-szobor fel9 A kilenced átadásáról BFL IV.1002.a. 1710. II. 28. VIII. 26. A gyermektelenül elhaltak vagyonuk egy részét, harmadát vagy felét hagyták a kórház szegényeire. BFL IV.1009.g. Kórházépítés számadásai, kórházi számadások (1705-1706). 10 BFL IV.1002.y. I. 1759. 11 A tanács 1713-ban döntött úgy, hogy a lazarétum épületeit kórházi célokra fenntartja. BFL IV. 1002.a. X. köt. 1713. III. 10. 239-245. p; IV.1002.y. I. 2120; A Városi Kórház az 1730- as évek elején már a Vízivárosban, az akkor Sprengerbadnak nevezett fürdő (ma Király fürdő) közelében, a városfal szomszédságában működött. VANOSSI 1733. 19. p. BFL IV.1002.y. I. 2919-2920. 12
