Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Gönczi Katalin: A városi béke és a tulajdonvédelem a középkori budai jogrendszerben
NORMAKÖVETÉS ÉS NORMASZEGÉS GÖNCZI KATALIN A VÁROSI BÉKE ÉS A TULAJDONVÉDELEM A KÖZÉPKORI BUDAI JOG RENDSZERÉBEN1 I. Városi béke mint a középkori városfogalom eleme A közjó érvényre juttatása, a béke megőrzése volt a középkori társadalomban is az együttélés alapja, a normák a békés együttélés szabályaiként jöttek létre. A jog és a béke a középkorban egymással szorosan összefüggő társadalmi jelenségek voltak.2 A normák létrejötte és érvényesítése a béke megőrzését szolgálta, így a normák követése, illetve megszegésük esetén a megtorlás vagy megegyezés esetén a kártérítés is a béke fenntartását volt hivatott biztosítani.3 A béke megőrzése különböző személyi, illetve területi hatállyal jutott érvényre, attól függően, hogy milyen jogi közegben, jogközösségben érvényesült:4 létezett például a vár, a vásár, a törvénynapok vagy a közösségi gyűlés békéje.5 A középkori jog territoriális megnyilvánulásaként jött létre a béke egyik alakzata, a középkori városok békéje. A városi béke szerepét tekintve hasonlított az országos/tartományi békéhez, a polgárközösség békéje azonban személyi kötöttségét és időbeli hatályát illetően szorosabb összetartó erőnek bizonyult.6 A modem városjogkutatás vezető képviselője, Gerhard Dilcher a városi békét jelölte meg első helyen,7 mint a nyugati típusú (Max Weber nyomán ún. okcidentális)8 város jogtörténeti fogalmának pillérét. Ez a középkori okcidentális város magánharctól, vérbosszútól, önbíráskodástól mentes, területileg elhatárolt hely volt,9 amely jogi struktúráját tekintve is különbözött a kör1 Jelen tanulmánnyal köszönti a szerző Dr. Blazovich László egyetemi tanárt, a budai jog kutatásának vezető képviselőjét. 2 BECKER 1989. 919. hasáb; DILCHER 1996b. 205. p. 3 KROESCHELL 2008. 209. p; SZEGHYOVÁ 2005. 224. p. 4 CONRAD 1971. 5 BECKER 1989. 919. hasáb; FRENZ 2003. 201-211. p. 6 HERMANN 2008. 1814-1815. hasáb. 7 DILCHER 1973. 8 WEBER 2002. 741-757. p. 9 Dilcher 1999. 640-648. p; Wittek 1994. 175-176. p; Blazovich 2001,111. p. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV IX. 2014. 9-28. p.
