Ságvári Ágnes (szerk.): Pest város topográfiai mutatója 1. Belváros, Lipótváros - Levéltári dokumentáció 2. - Topográfiai mutatók 1. (Budapest, 1975)
Lipótváros
LIPÓTVÁROS A Lipótváros, Pest város első tervszerűen kiépített városrésze a XVIII.század végén alakult ki. 1785-ben területén - a Belváros falain kívül, a Váci kapu előtt északra - csupán néhány kincstári épület és raktár /Harmincadhivatal, Sóhivatal, Dohányraktár, stb./ állt; ezeket az ingatlanokat a Bállá féle térképi 588-598 számmal jelölte. Ezektől az épületektől távol, északra, a homokos földön kezdődött meg 1786- ban az Újépület építése, amelynek hatalmas tömbje hosszú időre megszabta az uj városrész terjeszkedésének határét. Az uj városrész kiépülésének indítéka a vásári bódéknak a zsúfolt Belvárosból való kitelepítése, a forgalom méreteinek megfelelő uj vásártér kialakítása volt, amelynek helyét több éves huza-vona után a mai Engels téren jelölték ki. A Lipótváros tehát a Belváros terjeszkedésének eredményeképp alakult ki; a kortársak nem tekintették külvárosnak, hanem - az Óváros ellentéteként - Újvárosnak nevezték, még jóval azután is, hogy a tanács a még csak felparcellázott telkekből álló, beépítetlen 2/ városrésznek 1790-ben sietősen a Lipótváros elnevezést adta '. Az Újváros beépítésére több terv készült. A telkek értékesítésére végül báró Schilson János kamarai adminisztrátor tervei alapján 1789 és 1793 között került sor; ez idő alatt 139 telek kelt el a mai Deák Ferenc utca, Bajcsy-Zsilinszky ut, Arany János utca és Münnich Ferenc utca által határolt területen. A városrész beépítése vontatott ütemben haladt: a legkorábban a Vásártér /mai Engels tér/ körül emeltek házakat, A vevők nagy része azonban inkább spekulációs célokból fektette pénzét a Lipótváros telkeinek megvásárlásába. Az újonnan kiosztott házhelyek hamarosan, többnyire beépítetlenül, többszörösen is gazdát cseréltek. Az 1805. évi városrendezési terv készítője Hild János a Lipótváros gyorsabb ütemű beépítését és terjesztését irányozta elő, egyrészt a Schilson terv által érintetlenül hagyott kincstári épületek lebontáséval a mai Vörösmarty tér, József nádor tér és a Dunaparti épületsor kialakításával nyugat felé, másrészt az Újépület környékének, illetve az attól északra elterülő terület egy részének kiépítésével észak felé. A telkek árverése 1808-ban uj lendületet vett, és a következő évtizedekben folyama-3 / tosan folytatódott. Az első Lipótvárosi, telekösszeirás ' 1816 körül már 425 ingatlant tartott nyilván. A telkek száma az egyesítés előtt nem is változott nagy mértékben /számuk még 1879-ben is éppen csak meghaladta az 500-at/. Ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy 1870. előtt a beépített terület lényegében nem terjedt túl az Újépület vonalán; attól északra csak a Dunaparti soron épültek lakóházaik, beljebb raktárak, malmok, gyárak, illetve hatalmas beépítetlen telkek váltakoztak. Az egyesítés után, a Közmunkatanács városrendezési tevékenysége során, majd a század végén az Újépület lebontása után indult meg a városrész északi részének gyorsütemü beépülése 187
