Ságvári Ágnes (szerk.): Pest város topográfiai mutatója 1. Belváros, Lipótváros - Levéltári dokumentáció 2. - Topográfiai mutatók 1. (Budapest, 1975)
Belváros
-------------------------^ 24/ val szintén Mattheyt bízták meg, nem valósult meg. ' Minthogy 1758-ra a külvárosok 25/ is kezdtek beépülni, feltételezhető, hogy Matthey térképére ezek is rákerültek. ' Ez esetben a metszet a térképnek vagy csupán a Belváros területét ábrázoló részét vette át, vagy Matthey a Belvárosról külön térképet is készített. A metszeten szereplő téves feliratok nyilván a metszet készítőjének róhatok fel, hiszen elképzelhetetlen, hogy egyes magánházak ilyen pontos megjelölése mellett a XVIILszázadi legismertebb középületeink -a piaristák és a Hajóhivatal épületének hibás jelölése kortárs kezéből származna. Inkább arról lehet szó, hogy a metszet készítője nem tudta kibetüzni az eredeti térkép feliratát, s igy lett a Piaristenből Prinzen Residenz, a Schiffamtból Salzamt. A piaristák háza a XIX. században már másutt állott, s az akkori épület nem segíthette a metszet készítőjét a tájékozódásban. A hajóhivatal ugyan akkor is ugyanabban az épületben működött, de a metszet készítője feltételezhette, hogy az épület egykori rendeltetése talán más lehetett. Hasonlóan rossz olvasat eredménye lehet a mai Molnár utca ő.sz.ház helyén állott 273.számú ingatlan "Wackch” felirata: a ház 1733 és 1780 között ugyanis Mack Antal tulajdonában volt. Mindhárom téves felirat a metszet alsó részén található, s ezért feltételezhető, hogy a forrásul szolgáló térkép már ekkor rongált volt, s különösen alsó.'sérültebb részének feliratai nehezebben kivehetőbbek voltak. Az eltűnt 1758. évi térkép rejtélyét természetesen csak annak előkerülése oldhatná meg megnyugtató módon: a kérdés tisztázását azonban az összes XVÜI.szézadi pesti térképek újabb, alaposabb térképészeti összehasonlítása, valamint a Kiscelli Múzeumban őrzött térképről a kézirat lezárása idején készülő, az elmosódott feliratokat olvashatóvá tevő fényképfelvételek alaposabb vizsgálata is előbbre viheti. A telekkönyvi számok (Grundbuch Nummer) illetve a II. József-kori összeírás számainak (Popular Nummer) az 1820. körül készített telekösszeirás számaival való 2 б/ azonosítása a telekátirási jegyzőkönyvek ' segítségével megoldható volt. A teleköszszeirások 1840. körül készített II. füzete ugyanis a birtokos neve mellett az átruházás időpontját is megjelölte, s igy a telekátirási jegyzőkönyvekben megadott Grundbuch Nummer segítségével, sokszor azonban csak a birtokosváltozásoknak az 1785.évi birtokosig való visszavezetésével sikerült az ingatlanokat azonosítani. A telekösszeirások II-V.füzete minden esetben visszautalt a megelőző házszámra, igy az azonosítás itt ke,27 / vés gondot okozott. A helyrajzi számok bevezetése után kiadott mutató , valamint az 2 2 ö/ 1926. évi uj helyrajzi számok bevezetésekor készített kéziratos mutató ' a legtöbb esetben a biztos és pontos azonosítást lehetővé tették. A városrendezések, nagyobb arányú területrendezések, a telekméretekben beállott jelentős változások, vagy a telekátirási jegyzőkönyvek hibás bejegyzései következtében nehezen azonosítható ingatlanok helyének megjelölésénél Halácsy Sándornak 29/ a századforduló városrendezési változásait is jelölő térképét ', a Dolecskó-féle térképet^^, valamint a későbbi, helyrajzi számokat is feltüntető nyomtatott térképek"*^ belvárosi szelvényeit vettük alapul. A régi belvárosi utcanevek helymegjelöléseinek forrásai és módszerei részletesebb ismertetést igényelnek, azonosításaink ugyanis némely vonatkozásban eltérnek 14
