„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Emlékezések a „hatvanas évek" „Ifipark"-jára

lehetett, beléjük kötöttek. A hangadók mindig bejártak a belvárosi klubokba, és a Parkban is azonnal felismerték, kik a belvárosiak. Életveszélyes dolog volt közéjük menni. Egész másként öltözködtek, mint mi, vadabbak voltak, ment a piálás, és hosszabb hajat hordtak. Ezek a keményebb gyerekek aztán az Ifipark környékén rendszeresen felbukkantak — el is nevezték őket »parkereknek« —, de nem mindig engedték be őket az öltözékük meg a hosszú hajuk miatt. így aztán a Park bejárata előtt, vagy a vároldalban zajlottak le a nagy bunyók. Bicikliláncokkal, boxerekkel is felfegyverkeztek, úgyhogy komolyan készülhettek egy-egy ilyen alkalomra. Kedvenc zenekaruk a Liversing, majd a Sakk-Matt volt. Az első kifejezetten külvárosinak számító zenekar Szendrődi Zsolt csapata, a Liversing volt. Ebben a bandában Thury Árpi énekelt, egy eszelős, őrült fazon, aztán ott volt Zsombor, a dobos, aki úgy nézett ki, mint Mick Jagger. Nekik volt először válig érő hajuk Pesten. A Lajos utcában játszottak, de 1965 nyarán felléptek az Ifiparkban is. Emlékszem, Árpi gatyára vetkőzött, felugrott a zongorára és összetörte. A műsor nagy attrakciója azonban Zsombor volt, aki egy adott pillanatban hátat fordított a közönségnek, szétbontotta hátközépig érő haját és megrázta a tömeg felé. Mindenki megőrült, a srácok tomboltak. Az utcán viszont összekötve, a kabát alá dugva kellett hordania, különben megverték volna érte. A későbbi években már nem a Park, hanem a Park fölötti vároldal lett a törzshelyünk. Ahogy terjedtek az új típusú zenék, ahogy nőtt a hajhossz, Rajnákékkal úgy került egyre több gyerek konfliktusba. Végül aztán tüntetőleg nem is mentünk be a Parkba, hanem a hegyoldalban hallgattuk az új kedvenceket, a Sakk-Mattot, 1968-ban már Creamet, Hendrixet, a progresszív dolgokat nyomták, de még mindig 4 órás bulikon. [...] Volt egyszer egy Ifipark. Emlékkönyv. Szerk.: Sebők János Bp., 1984. 98-100., 112-113. p. 561