„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Szigeti Gyula: A gazdasági válság Budapest életében (1935)

Mindezek a példák messzemenőleg bizonyítékot szolgáltatnak arra nézve, hogy azok a válságtünetek, amelyek Budapest székesfőváros gyáripari termelésében mutatkoznak, általában milyen nagy országos jelentőséggel bírnak. [...] A gazdasági válság tünetei a főváros szociális és népmozgalmi vonatkozású életjelenségeinek körében A társadalmi életnek a gazdasági állapottal egyik szorosan összefüggő tünete a munkanélküliség, amely — amennyiben tartós — az egyénnek egész egzisztenciáját fenyegetheti. Sajnos nincsenek megfelelő eszközök arra, hogy a munkanélküliség alakulását rövidebb időközönkint megfelelő terjedelemben figyelemmel kísérhessük. Budapest egész népességének körében a munkanélküliek utoljára az 1930. évi népszámlálás alkalmával írattak össze. Ennek az összeírásnak az eredménye szerint 1930. december 31-én a magyar fővárosban 49.675 férfi, 21.106 nő, együttesen tehát 70.781 munkanélküli személy volt. Ezek közül 1 évnél régebben 16.287 személy állott munka nélkül. Elég kimerítő tájékoztatást rövidebb időközönkint csak az ipari, különösen a szervezett ipari munkásság körében mutatkozó munkanélküliség alakulásáról kaphatunk. Ennek a munkanélküliségnek Budapesten — az itteni népesség foglalkozási viszonyainak alakulását tekintve — komoly jelentősége van, és ez az 1928-1934. években a következőképpen alakult. Szakszervezeti munkaÉv nélküliek átlagszáma (Havi adatok átlagai) 1928 8.402 1929 8.891 1930 12.083 1931 16.124 1932 17.980 1933 16.932 1934 14.056 Ezekből az adatokból láthatóan az ipari munkanélküliek száma Budapesten 1929-től 1931-ig csaknem megkétszereződött. Az 1932. évben még némi további emelkedést tapasztalhatunk, de azután már csökkent az ipari munkanélküliség és 62