„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Szigeti Gyula: A gazdasági válság Budapest életében (1935)

pedig 1933-ról 1934-re elég figyelemreméltó mértékben. Az 1933. évre nézve kimutatott szakszervezeti munkanélküliek száma a szakszervezeti tagok számának kereken V

6-a, tehát az ipari munkások között még ekkor elég nagy arányú volt a munkanélküliség. A munkanélküliség alakulására nézve szélesebb rétegekre vonatkozóan szolgáltatnak támpontot a társadalombiztosító szervek taglétszámára vonatkozó adatok, miután tartósabb munkanélküliség esetén a tagsági minőség megszűnik. A Budapesten székelő ilyen szervek összes évvégi taglétszáma 1928-tól 1934-ig a következő volt: Év Taglétszám ezer 1928 586,6 1929 571,5 1930 573,9 1931 508,3 1932 502,8 1933 523,3 1934 526,9 A fenti adatok szerint a taglétszám 1928-tól 1932-ig állandóan csökkent éspedig 1931-ig lassú, fokozatos ütemben, 1931 -ben azonban már ugrásszerű nagy mértékben. Az 1933. évben a taglétszámnak elég erős, a következő évben, 1934-ben pedig már kisebb, de még mindig tovább tartó emelkedését állapíthatjuk meg. Ezek az adatok is azt mutatják azonban, hogy a válság újabb enyhülése után is még jóval nagyobb a munkanélküliség a fővárosban, mint amilyen a válság előtt volt. A Magyar Gazdaságkutató Intézet időszakonkint kimutatja, hogy 100 munkakeresőre Budapesten hány munkahely esett. Ez az arány 1931 júliusától 1935 júliusáig félévenkint a következőképpen alakult. 1931 július 24,1 1931 december 14,5 1932 július 13,8 1932 december 16,5 1933 július 22,5 1933 december 20,0 1934 július 31,4 1934 december 22,1 1935 július 35,3 63