„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

I. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSRÓL" - Weis István: Nagy-Budapest (1942)

összefogják, és ezek az emberek nemcsak közös érdekeik, hanem közös élményeik révén is egységet alkotnak, ismerik egymást, külön sejtjét teszik a nemzet testének, amely szervezettségében a megalopolis

24 milliós lakosságának széteső voltával szemben önálló értéket jelent. A kifejtetteken felül figyelemmel kell lennünk arra is, hogy minden nagyváros körül az elővárosok, a peremközségek mindegyike sajátos jelleget mutat fel. Nincs nagyobb tévedés, mintha a peremvárosokat egyszerűen az ipari munkásság és a nagyvárosból kiszorult söpredék lakóhelyének tekintik. Az amerikai tudósok részletesen kielemezték az elővárosok lakosságát ebből a nézőpontból, és így rájöttek arra is, hogy Boston, amelynek a legkifejezettebb az ún. Metropolitan areaja (világvárosi területe) nemcsak nem kebelezte be környékét, de ilyen törekvést soha nem is mutatott. Boston környékén ugyanis a különböző nagy- és kisipari, kereskedelmi jellegű, tudományos gócpontként jelentkező, részben még a XVII. században alapított városok mindegyike annyira eltér egymástól és Bostontól, hogy egyesítésük kivihetetlennek látszott. A magyar irodalomban Máté Imre mutatott rá"' arra, hogy Budapest környékének milyen eltérő jellegű és irányú települései vannak. Újpesten pl. nagy, Rákospalotán kicsi a népsűrűség. Újpesten az ipari munkás lakosság nyomul előtérbe, Rákospalotán most már megkisebbedett létszáma ellenére is szerepet játszik a város eredeti őstermelő lakossága. Pestszentlőrincen a közlekedési alkalmazottak nagy száma tűnik fel, Pestújhelyen a magasabb értelmiségűeké. A lakosság összetételében hasonló Újpestnek és Pestszenterzsébetnek az én megfigyelésem szerint is teljesen eltérő jellege; az emberek gondolkozása, viselkedése, mindkét helyen egészen más. Fejlett szervezetek a természettudomány tanítása szerint a különbözőségen és a megoszláson és nem az egyformaságon és az egybeolvadáson alapulnak. Az egysejtű kórokozó és az ember között óriási különbség van ebből a nézőpontból, és nem vitás, hogy melyik a fejlettebb. Nem érdeke egy nemzetnek sem, hogy Anderson szavai szerint elgépiesedjék, a személyiségek megszűnjenek, illetőleg standardizálódjanak. A környék közigazgatási beolvasztása eredeti és részben szép színeket tüntetne el a magyar színképből. 24 Majdnem összeépült városok halmaza. 25 Máté Imre: Budapest környékének közigazgatási rendezése és a nagyvárosi kérdés. Homok, 1932. 58