„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

I. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSRÓL" - Weis István: Nagy-Budapest (1942)

E mellett—bármennyire tisztelettel legyünk is a fővárosnak keresztény és nemzeti alapon álló vezetősége és hazafiasán gondolkozó lakossága iránt — nehezen mellőzhetünk egy kényes mozzanatot. A forradalmak a nagyvárosokban törtek ki mindig. A párisi Commune, a berlini 1918-as forradalom után rosszhiszemű kalandorok a főváros gyökértelen népét vitték bele egy fölösleges és káros forradalomba. Ellenforradalmi kísérletek a fővárosban is voltak; a peremvárosok ellenben valódi ellenforradalmi cselekmények színhelyeivé lettek. Nem indokolt a mi esetünkben az, hogy ezt a mozzanatot figyelmen kívül hagyjuk, és a helyi kapcsolatok, a helyi ellenőrzés gyöngítésével bármilyen parányi lehetőségét nyújtsuk a nagyváros esetleges megtántorodásának. Nézetem szerint Budapestnek és környékének közigazgatási egyesítése a székesfőváros részére fel sem becsülhető közigazgatási és anyagi tehertöbbletet jelentene, amelytől csak abban az esetben szabadulna, ha a környéket az eddiginél rosszabb igazgatásban részesítené és elhanyagolná, ezt pedig az egész ország osztatlan rokonszenvét élvező székesfőváros közönségéről fel sem tételezhetjük. A környékre a bekebelezés határozott terhet jelent és hátrányos. A félmilliót meghaladó környékbeli lakosság ügyes-bajos dolgait lakóhelyétől távolabb eső, viszonyait kevésbé ismerő hatóságoknál intézné. Közterhei jelentékenyen növekednének. Elveszne az a nemzetszervezési előny, amelyet a helyi kapcsolatok, a külön kialakult községegyéniségek jelentenek. A földmíves lakosság számára teljesen idegen, neki meg nem felelő keretbe kerülne. A környék igazgatásának javítása és közállapotainak magasabb színvonalra emelése a jelenlegi keretekben is lehetséges. Szó lehet arról, hogyha valamelyik peremváros kinőtt a vármegyei keretből, jogfejlődésünk alapján önálló törvényhatósággá váljék. Ebben az esetben is tartózkodni kellene nézetem szerint attól, hogy törvényhatósággá több szomszédos várost vagy községet egyesítsünk, amint ugyanis kifejtettem, mindegyiknek van már kialakult egyénisége és ezek mindegyike jelent bizonyos értéket. A viszonyaiknak, települési rendszerüknek, lakosságuk igényeinek megfelelő berendezéseket és intézményeket a környék helységei önállóságuk megtartása esetében könnyebben és kisebb költségekkel érik el, mint bekebelezés esetében. Budapest székesfőváros és vármegyénk törvényhatóságának az érdekelt kormányhatóságok bevonásával meg kellene vizsgálniok azt, hogy milyen közös ér59