„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)
ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS - Beluszky Pál: Budapest társadalma a modernizáció útján. 1948-tól máig (1992)
- a szűkösnek bizonyuló piaccal, a Nyugatot „Kelet" felől ért „fenyegetésekkel" (menekülők, feketemunka vállalók, dömpingárúk, stb.) azt eredményezi, hogy a nyugati országok is tartózkodóbbá váltak a volt szocialista országokkal szemben. Magyarországon a progresszív (?) ideológiáknak és politikai irányzatoknak hagyományosan két alapvető irányzata volt és van: a nemzeti célokat, értékeket, szimbólumokat előtérbe helyező irányzat és a modernizációt (polgárosodást), a polgári értékeket (a liberális eszmerendszert) hangsúlyozó irányzat (a XX. században gyakran mint népit [nemzetit] és urbánust [liberálist] emlegetik e két irányt). E kettősséget magyarázza az a tény, hogy korábban a modernizációs törekvések hosszú történelmi korszakon át idegen függőségben lévő országban zajlottak, ahol a két „értékrend" gyakran került szembe egymással. A magyarországi ellenzék is lényegében ebbe a két irányzatba rendeződött a 80-as évtized legvégén, s az 1945 utáni első szabad választáson a parlamenti többséget a „nemzeti" pártok (keresztény, konzervatív) szerezték meg (MDF, KDNP, FKgP). Itt nincs terünk a politikai háttér általános értékelésére. Csak utalunk arra — s a miheztartás végett közöljük, hogy e sorok írója nem kormánypárti —, hogy a „népnemzeti" irányzatban mindvégig éltek bizonyos romantikus-antikapitalista nézetek, illetve irányzatok (az ún. „harmadik út" — sem kapitalista, sem szocialista — keresése), s ezeknek szerepük van a kívánatosnál lassúbb privatizálásban, bizonyos, a külföldi tőkét korlátozó törvények alkotásában. A jelenlegi politikai kurzus alatt határozott törekvések tapasztalhatók a rendies viszonyok restaurálására, a tekintélyelvű kormányzásra, azetatizmus megerősítésére. A kormánypártok soraiban a populista irányzatok, megnyilvánulások sem ritkák. 1991 őszén már egyértelmű törekvések mutatkoznak bizonyos pártállami attitűdök, metódusok felélesztésére (a sajtó nem kormánypárti részének megrendszabályozása, a köztársasági elnök jogkörének szűkítésére tett kísérletek, stb), a hatalom koncentrálására, a leendő választásoktól független tartósítására irányuló törekvések. Budapest helyzete ebben a politikai konstellációban azért sajátos, mert a parlamenti választások után rendezett helyhatósági választáson a fővárosi önkormányzatban liberális többség alakult ki: a nyolcvannyolc képviselői helyből ötvenhetet szerzett meg az SZDSZ és a Fidesz, a két liberális színezetű párt. A huszonkét kerület önkormányzatainak túlnyomó többsége is liberális többségű. Mindez nem jelenti azt, hogy Budapest társadalma egyértelműen liberális beállítottságú lenne. A parlamenti választások előtt a fővárost a liberális pártok erős hadállásának tartot583
