„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

I. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSRÓL" - Szendy Károly a leendő Nagy-Budapest szociális igazgatásának feladatairól (1942)

A székesfőváros szociális gondozási rendszerében a gyermekek és a felnőttek védelmét szolgáló intézmények—sokrétű tagoltságuk ellenére — szorosan összefüggő, hatalmas hálózatot alkotnak, amelyhez a környékbeli szociális intézmények, miután sokkalta kisebbarányú szükségletek kielégítése céljára létsültek, nem hasonlíthatók. Az előadottakból kitűnt ugyan, hogy egyes környékbeli intézményeket Budapest szociális rendszerébe be lehet kapcsolni, s arra is rámutattam, hogy a környékbeli társadalompolitikai tevékenységgel összefüggő háztartási költségvetési tételek a székesfőváros hasonló célú előirányzataival egyesíthetők. Nagy-Budapest egységes társadalompolitikai igazgatásának kialakítása irányában az első lépés tehát ily módon történhetik meg. A környék társadalompolitikai közigazgatásának továbbmenő korszerű megszervezéséhez azonban mélyrehatóbb változtatások is szükségesek. Ha figyelemre méltatjuk azokat az irányelveket, amelyek ma a közületek társadalompolitikai tevékenységét áthatják, megállapíthatjuk, hogy a törekvések napjainkban a társadalom szociális munkájának megszervezésére és az állami, illetve a hatósági szociális szervezetek tevékenységi körébe való bekapcsolására irányulnak. Ezen a téren már messze elöljár Németország és Olaszország, ahol minden társadalmi réteget, minden korosztályt, a városi és a falusi lakosság minden tagját tudatos és rendszeres szociális munkára nevelik. A székesfővárosban a társadalmi szociális munka megszervezése a szociális telepek feladata. Nagy-Budapest megalakulása azonban még fokozottabb mértékben teszi szükségessé a családok egyéni szociális és kulturális gondozásának szerves kiépítését, amelyet a társadalmi munka bevonása nélkül, mind a gondozásra utalt családok nagy számára, mind a feladatok sokrétűségére való tekintettel másképpen nem is lehetne megoldani. Az intézményes családvédelem produktív segélyezési rendszer nélkül el sem képzelhető, viszont a produktív segélyezési rendszer feltétele a családi közösségek szociális, kulturális és erkölcsi viszonyainak alapos és személyes ismerete. Az egyéni gondozásban mint fontos tényező szerepel a családok eredete, demográfiai adatai (nyelv, vallás, családi állapot, kulturális viszonyok stb.) és foglalkozási tagozódása. Az 1930. évi népszámlálás idevágó és a bevezető részben ismertetett adataiból már kitűnt, hogy a Budapest környékét alkotó városok és községek népessége az 55