„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Juhász Júlia: A Skála születése (1976)

Aztán kiderült, hogy az Engels téren nem lehet, mert ott a metróépítkezés miatt nem létesíthetnének autóparkolót. A Tanács körúton csak a szanálás négyszázmillióba kerülne. A Rákóczi úton a foghíjas telek túl kicsiny. A Moszkva téren, amit nagyon szerettek volna, horribilis összegre rúgott volna a területrendezés. Maradt a BEAC-pálya, a hozzá fűződő aggodalmakkal, hogy Budán, külső területen, a városközponttól távol, ez a kedvezőtlen adottság nem befolyásolja-e már eleve az amúgy is kétes esélyeket. [...] Az áruház koncepciója erre az időre már kirajzolódott. Ez hipermodern áruház lesz, nyugati mintára, de a magyar sajátosságokat se hagyva ki a számításból. Üzletpolitikájuk lényege, hogy az áruknak lehetőség szerint teljes skáláját kell a vevő elé kiteríteni. A „kiterítés" szó szerint értendő, teljes önkiszolgálásra akartak berendezkedni ugyanis, ami akkor még nem honosodott meg az áruházakban. Éppen szokatlansága miatt, az áfészek ettől nagyon féltek. Ha a nyílt térségen mindent a vevő elé terítenek, eszméletlenül sok lesz a lopás. A szakmában pedig gúny tárgya lett, hogy a Mucsáról jött igazgató és falusi szatócs sleppje mire készül. Majd ha hanyag kezelés miatt sittre kerülnek miután széthordták fejük fölül a vevők az áruházat, lesz kinek kosztot behordani. Egyébként maga az „áruskála" koncepció is gúnykacajt keltett. Az áruházi kereskedelem abban az időben még, lényegében véve, egyet jelentett a ruházati cikkek árusításával. Ennyiféle vegyes árucikket, a műszaki cikkeknek azt a széles skáláját, amiket a Skála tervezett, addig még nem honosították meg sehol, a szolgáltatásokról nem is szólva. Mit keresnek iparosok egy áruházban? Ám a legnagyobb ellenkezést barátok és ellendrukkerek körében egyaránt az váltotta ki, hogy a tervek szerint az áruház földszintjén majd élelmiszert árusítanak. Ilyen még nem volt. Egyik áruház se rendezkedett be erre mostanáig. Vágyat se éreztek rá, mert—nem is alaptalanul — azt tartották, hogy ebből nyereséget kihozni nem lehet, inkább csak veszteséget. És ezen nem is lehet segíteni, mert az élelmiszerek legnagyobb részének az ára hatóságilag megszabott, az árrés is kicentizett, méghozzá igen szűk mértékkel mérve. Félő volt, hogy Demján a maga képtelen ötletével precedenst teremt, és ezzel, ha talpon akarnak maradni a versenyben, más áruházakat is rákényszerít, hogy a példát kövessék. Nem nevetni vágyásból, inkább fogcsikorgatva élcelődtek, amikor az járt körbe a szakmában, hogy ezek a „szattyángatyások" még a budapesti áruházba is behozzák a tej szagot. 556