„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Juhász Júlia: A Skála születése (1976)

A szövetkezetek is tudták a maguk tapasztalatából, hogy az élelmiszerárusítás vesződsége koránt sincsen arányban a pénzhozammal. Csakhogy, érvelt Demján, nézzük meg az érem másik oldalát is. Ez egy új áruház lesz, méghozzá a külterületen. Ide be kell csalogatni a vevőket. De mivel? Ha azt kapják meg itt, amihez másutt hozzászoktak, miért változtatnának az eddigi bevásárló helyükön? Újat kell adni. Csupa szokatlant. Vagy legalábbis sok olyan holmit, amit nem kap meg másutt. Amiért érdemes még a város közepétől is félórát villamosoznia. De ez még mindig nem elég. A szomszédságot, a közeli térséget is meg kell hódítaniok, innen nemcsak alkalmankénti, hanem mindennapos vevőközönséget szerezhetnek. Csak egyvalami van, amiért a vevő mindennap bejönne az áruházba, ez pedig az élelem. Aki ezért bejár naponta, az akkor is vevő lesz itt, ha ruhára, iparcikkre, szolgáltatásokra lesz szüksége. Az áruház megtelik, elérik, s túlhaladják az egy négyzetméterre eső forgalomban a régi áruházakat, s elhárul a bukás veszélye, nyereséggel számolhatnak, a szövetkezeti áruház jól prosperál. Nem volt könnyű ezt az érvelést Demjánnak és Bartoláknak elfogadtatnia — és alighogy elérték, Demján máris valami szokatlan dologgal sokkolta megint a szövetkezetieket. A vevő csak akkor jön be a bármilyen jól ellátott áruházba, ha előre tudja, hogy mit kaphat ott meg. Étvágyat kell csinálni. Erre jó a reklám. Reklám? Minálunk? Ez nyugati találmány, a mi rendszerünktől idegen. Pazarlásra csábít. Tisztességtelen eljárás más hasonló cégekkel szemben. Eszköz a vevő becsapására, mondták. Már ezt magát is nehéz volt abban az időben valamennyire eloszlatni. A szövetkezeteket természetesen itt is az érdekelte a legjobban, hogy „ez most akkor majd mennyibe kerül." Kitűnt, hogy rengetegbe. Egy év alatt 10-15 milliót akartak erre fordítani. — Akik az első évre az 50 milliós veszteséget nagy nehezen megszavazták, szörnyülködtek, hogy „minek ennyit"? Hiszen ezzel a 10-15 millióval a veszteség jelentős részét eltüntethetnék. — De ha nem jön be a vevő, akkor még többet vesztünk — mondta Demján. — Na és mondjuk a Corvin? — Megtudakolták, hogy azok mennyit költenek reklámra. — Tessék. Ok miért annyival kevesebbet? 557