„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Berey Katalin: A város előszobája (1981)

lyet a túlnyomórészt betanított munkásokból és segédmunkásokból álló ipari tartaléksereg is. Közülük is sokan építettek új családi házat. Végül pedig, főként a régebbi, rosszul felszerelt házakban és az ún. „egyéb övezetben" az átlagosnál alacsonyabb jövedelmű és státusú, szakképzettség nélküli családok és a családi köteléken kívül élők telepedtek meg. Sokan közülük átmenetinek szánják helyzetüket, a jobb munkalehetőségek reményében próbálnak itt szerencsét. Általában azt feltételezik, hogy ez az övezet elsősorban a „magtelepülés" iparának működéséhez szükséges munkaerő lakóhelye. Ez azonban a kérdésnek csak az egyik oldala; az agglomeráció nem nyújt mindig jobb munkavállalási feltételeket, a foglalkozás nélküli tömegek gyűjtőhelyévé is válhat. A budapesti agglomerációs övezet lakói közül az iparban foglalkoztatottak aránya alacsonyabb az országos átlagnál. A szocialista iparban foglalkoztatottak száma, 1000 lakosra 1978 1979 1980 Budapesten 216 211 200 Az agglomerációban 112 112 107 Országosan 156 153 148 Az iparban foglalkoztatottak aránya általában csökken. A szerencsét próbálók általában ritkán rajzanak ki családi kötelékben. Jellemzőbb, hogy az egyedülálló, többnyire fiatal férfiak és nők költöznek közelebb az előnyösebb munkavállalási lehetőségekkel kecsegtető területekhez. Az is szokásos, hogy a család egyik, vállalkozó kedvű tagja költözik el, és mint szálláscsináló előkészíti a család többi tagjának a beköltözést. A „pionírok" többnyire egyszemélyes háztartásban élnek. E háztartások aránya a budapesti agglomeráció területén ezért is magasabb az átlagosnál. Azonban sok a nagy létszámú család is, különösen a zártsorú, alacsony beépítésű övezetekben. Az egyedülállók egy része komfort nélküli házakban — valószínűleg az őslakosoknál — keres albérleti szobát, más részük az „egyéb övezet" toldaléképületeibe, ideiglenes, nem is mindig lakás céljára készült viskóiba szorul. A laksűrűség magas, különösen az ún. egyéb övezetben. A családok esélye az önállósulásra kisebb az átlagosnál. Sok helyen több háztatás él együtt egy lakásban. Meglehetősen sokan laknak zsúfoltan, viszonylag új családi 552