„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Kolosi Tamás: „Miféle népek laknak arra?" (1979)

múlt 15 évben nem volt lényeges változás. A tizenháromházbeliek kétharmadánál, a Pacsirta-telepiek felénél, az óbudai munkáscsaládok egyötödénél: ebben a sorrendben 25-17-9 százalék nyilatkozott úgy, hogy egész eddigi életével elégedetlen. Az értelmiségi családokban élők nyilvánvalóan erősen különböznek mindhárom munkástípustól. A családtagok 70 százaléka értelmiségi, egynegyedük egyéb szellemi dolgozó és öt százalékuk szakmunkás; kétharmaduknak diplomája, egynegyedüknek érettségije van. Itt a legmagasabb (59%) a Budapesten és a legalacsonyabb (19%) a falun születettek aránya. 50 százalékuknak az apja szellemi dolgozó volt, és csak 15 százalékuké végzett szakképzettséget nem igénylő munkát. Ezzel szemben az életpályával való elégedettség csak alig nagyobb fokú az értelmiségiek között, mint az Óbudán élő munkásoknál, ami elsősorban azzal függ össze, hogy más a viszonyítási alapjuk. A jövedelmi különbségek is elsősorban a munkáscsaládok és az értelmiségi családok között nagyobbak. Ebben a vonatkozásban a három lakókörzet munkáscsaládjai között kisebb különbségeket találunk, mint a munkás és értelmiségi családok között. Az egy főre jutó családi jövedelmek 1600 Ft alatt voltak a tizenháromházban 23, a másik két területen élő munkáscsaládokban 11, az értelmiségi családok 4 százalékánál, míg a 3000 forintot a munkáscsaládok 9 és az értelmiségi családok 47 százalékánál haladták meg. Az életkörülmények néhány eleme A lakáshelyzetben megmutatkozó különbségek nyilvánvalóan nagyok a négy vizsgált lakókörzet között, hiszen a szegregáció — ha nem is kizárólagosan — erősen összefügg a lakások minőségével. A tizenháromházban 96, a Pacsirta-telepen 33 százalék a komfort nélküli lakások aránya, míg az óbudai lakótelepen és a Rózsadombon általunk vizsgált házaiban minden lakás komfortos. Jelentősek a laksürüség szerinti különbségek is. Két személynél több jut átlagosan egy szobára, a tizenháromházban a vizsgált családok 85, a Pacsirta-telepen 38, Óbudán 36 és a Rózsadombon 15 százalékánál. Figyelemre méltó azonban, hogy a munkás- és értelmiségi családok lakáshelyzete között még azonos lakóterületen belül is különbség mutatkozik. Az óbudai lakótelep munkáscsaládjainak 44, értelmiségi családjainak azonban csak 25 százaléka él 2 fő/szobánál nagyobb laksürüségben. Ez azonban nem a családok nagyságának különbségéből adódik, hanem abból, hogy az azonos nagyságú család nagyobb lakásban él általában, ha értelmiségi, mint ha munkás. 512