„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Kolosi Tamás: „Miféle népek laknak arra?" (1979)

A háztartásokban található tartós fogyasztási cikkek aránya is ehhez hasonló: az átlagosnál több a munkáscsaládok 40 és az értelmiségi családok 70 százalékában van. A nagy pénzbefektetést igénylő cikkekből a tizenháromházban van a legkevesebb, bár itt is 13 százaléknak van gépkocsija és 7 százaléknak telke, nyaralója. Ez pedig arra mutat, hogy az itt élő családok mintegy 10-15 százalékának anyagi körülményei lényegesen jobbak az itt élők többségénél. Ők nem a lakóhelyi szegregáció automatizmusai miatt laknak itt, hanem azért, mert nem jutnak jobb lakáshoz. A többi vizsgált csoportnál a lakóhely beépítési jellege erősen befolyásolja a magas értékű javak megszerzését. A Pacsirta-telepen és s Rózsadombon élők inkább a gépkocsit, míg az óbudaiak inkább a telket, nyaralót részesítik előnyben, hiszen az elsősorban az ő lakótelepi életformájuk kiegészítése és ellentételezése szempontjából fontos. Ez a szempont erősen színezi az értelmiségi családok általában jobb ellátottságát. így a munkáscsaládok közül a Pacsirta-telepen gépkocsija 23, telke, nyaralója 13 százaléknak van, míg az óbudai lakótelepen ennek (még az arányokban is) pontosan a fordítottja a helyzet. Az értelmiségi családok közül a gépkocsi-ellátottság a Rózsadombon (54 százalék a 39 százalékkal szemben), a telekkel, nyaralóval rendelkezés Óbudán (34, illetve 25 százalék) magasabb. Az életkörülmények differenciáltságának mind „keményebb" mutatói az üdülési szokások. Ebben a vonatkozásban is a munkás-értelmiségi különbség a legerőteljesebb, de a három lakókörzetben élő munkáscsaládok között is viszonylag nagyok az eltérések. Az aktív keresők az elmúlt öt évben átlagosan a tizenháromházbeliek 1,12, a Pacsirta-telepiek 1,54, az óbudai munkáscsaládok tagjai 1,78 alkalommal voltak üdülni. A két vizsgált körzet értelmiségi családban élő aktív keresői körében pedig átlagosan 3,28 ez a mutató. Az adatok együttes feldolgozásával olyan mutatót tudtunk kialakítani, amely az országos életkörülmény-átlagok figyelembevételével mutatja a vizsgált családok életkörülményének szintjét. Az óbudai lakótelepen élő munkáscsaládok életkörülményei felelnek meg leginkább az átlagnak, a másik két körzet munkáscsaládjai ennél rosszabb, az értelmiségi családok jobb körülmények között élnek. Ugyanakkor, ha elhanyagolhatóan kicsi is, de van különbség az Óbudán és a Rózsadombon élő értelmiségi családok között. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy a rózsadombi öröklakás megszerzése lekötötte az ott élő családok anyagi erőinek azt a részét, amelyet az óbudaiak másra tudtak fordítani. 513