„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

I. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROSRÓL" - A Magyar Közigazgatástudományi Intézet emlékirata Nagy-Budapest megszervezéséről (1941. április 12.)

Mindezek azonban kevésbé lényeges dolgok, és az egyesítés ellen sem ezen területek elvesztése, sem a lakosság csökkenése, mint lényeges ellenvetés nem hozható fel. A legkomolyabb ellenvetés Pest vármegye pénzügyi veszteségeinek hangsúlyozása lesz. A vármegye két legfontosabb bevételi forrása a vármegyei pótadó és útadó. 1939-ben mindkettőnek alapja 17.465.799 pengő volt. Ezen alap után a városok 9,2%-os, a községek 24,5%-os vármegyei pótadót és közösen 15%-os útadót fizettek. A két adóból a vármegye 5.603.182 pengő bevételre tett szert. Ebből 2.983.097 pengő volt a vármegyei pótadó és 2.620.085 pengő az útadó. Ha most megnézzük, hogy ehhez az 5.603.182 pengő bevételhez mennyivel járult hozzá a Budapesthez csatolandó terület, azt látjuk, hogy a vármegyei pótadó 40,52%-át, az útadónak pedig 49,85%-át ezek viselték, ami összegszerűen annyit jelent, hogy ezek a közületek fizettek a 2.983.097 pengőt kitevő vármegyei pótadóból 1.208.731 pengőt és az útadóból, melynek vármegyei sommája 2.620.085 pengő volt, 1.306.014 pengőt. A vármegye így ezen területek elcsatolásával a vármegyei pótadó és útadóbevételeinek 44%-át, tehát nagyjából felét veszti el. Ezek a veszteségek az első pillanatban igen nagyoknak látszanak, azonban ne felejtsük el, hogy a vármegye lakóinak száma is csökken körülbelül 33%-kal, és ezek szükségleteiről többé már nem kell Pest vármegyének gondoskodnia. így 33%-ig a veszteség a bevételekben is természetes, és csak az ezenfelüli veszteség, tehát 11,7%, kereken kb. 10% lehet sérelmes a vármegyére nézve. Ennek összege: 665.695 pengő. Lényeges kérdés az, hogy Pest vármegye a befolyt összegeket hogyan használta fel. Ha a vármegyei pótadót, melynek jelentékeny része a vármegyei nyugdíjalaphoz való hozzájárulás (városok vármegyei pótadója éppen ezért csak 9,2%, mert a vármegyei nyugdíjalaphoz nem járulnak hozzá) és főleg az útadót, a vármegye az illető városok és községek szükségleteinek figyelembevételével használta fel, akkor ezen összegek túlnyomó részét ezekre a közületekre kellett a vármegyének fordítani és ezekből másra nem igen maradt, mert nem is maradhatott. Mivel ezek a területek a vármegye kötelékéből kiválnak, a róluk való gondoskodás is megszűnik és így Pest vármegyét pénzügyi téren sem érik komoly veszteségek. De fennáll a másik lehetőség, hogy Pest vármegye a befolyt vármegyei pótadót és útadót sommásan kezelte, és tekintet nélkül arra, hogy melyik rész mennyit fizetett, a felhasználást igyekezett a vármegye egész területén arányosan elosztani. így különösen a délebbi szegényebb vidékek felkarolása jöhetett számba. 48