„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)
VII. fejezet AZ „ÚJRA CSENDES" BUDAPESTTŐL A „LEGVIDÁMABB BARAKK" FŐVÁROSÁIG - Budapest általános rendezési terve az MSZMP Politikai Bizottsága előtt (1960. július 26.)
többi szocialista országban is. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy Budapest általános városrendezési tervének elkészítése és jóváhagyása — különös tekintettel a fővárosnak az országban elfoglalt helyzetére — ma már halaszthatatlanná vált. [...] Az általános városrendezési terv készítése előtt a főváros helyzetének megállapítására irányuló vizsgálatok eredményei a következőkben foglalhatók össze: Budapest lakosságszáma az ország lakosságához képest aránytalanul nagy. Az ország természetes szaporulatának (cca évi 0,8%) Budapesté lényegesen alacsonyabb, mégis Budapest lakossága az utolsó 10 évben évenként átlag 2%-al, Budapest környékének lakosszáma évi 5%-al növekedett. A Budapestre bevándorlók száma egyes években a 40.000-50.000-et is elérte. Budapest lakosszáma 1949-től 1960-ig 1.590.000-ről 1.840.000-re, a környék lakosszáma 253.000-ről 329.000-re növekedett. Az ország természetes szaporulatának megfelelő népesség mintegy 48,5%-a tehát a fővárosba és környékére települt. Évről-évre növekszik ezen felül és ma már 100.000-nél nagyobb a naponta budapesti munkahelyre bejáró ún. ingázók száma. Budapest települési viszonyaira jellemzőek a kapitalista eredetű nagyvárosokra általában jellegzetes hiányosságok és aránytalanságok. Ilyenek: egyes városrészek túlzsúfolt beépítése, szűk utcái és a külső, elsősorban munkáslakta kerületek viszonylagos rendezetlensége. Rendkívül kedvezőtlen ezenfelül a településnek óriási területre kiterjedő, külterjes fejlődése. A főváros területe 525 km 2 , más hasonló lélekszámú európai nagyvárosokhoz képest igen nagy. Ugyancsak túlzottan nagykiterjedésű a város beépített területe (212 km 2 ). Ezen belül Budapest belső városrészei rendkívül zsúfoltak. A laksürüség sokhelyütt meghaladja az 1.000 fő/hektár értéket. A nagykiterjedésű, hézagosan beépített külső területeken viszont (minthogy a főváros lakóépületeinek 87%-a földszintes) a laksürüség nem éri el a 40 fő/hektárt. Ez alig negyedrésze a gazdaságos közművesítés alsó határának. Budapest átlagos népsűrűsége ezért rendkívül alacsony, csupán 3523 fő/km 2 (Prágáé 5656 fő/km 2 ). A város központjában megfelelő központi térsorozat nem alakult ki. De nem megfelelő az egyes külsőbb kerületek központjainak nagy része sem. Budapest körül a városkörnyéken olyan települések helyezkednek el, amelyek lakosai nagyrészt a fővárosban dolgoznak. E települések kapcsolata a várossal sokhelyütt nem kielégítő. Azok a fővárossal számos helyen már csaknem egybeépültek. Ezeket a településeket egyébként laza, általában kiépített utak- és közművek nélküli beépítés jellemzi. 466
