„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

VI. fejezet A VILÁG FIGYELMÉNEK KÖZÉPPONTJÁBAN - Angyal István vallomása az 1956. október 23-i eseményekről

és mikrofon nem volt. Ekkor adta ki a jelszót valaki: menjünk a Parlamenthez, ott van hangszóró. Elindultunk. Át a Lánchídon, végig a Belvároson. Mire a Parlamenthez értünk, ott kb. nyolcvan-kilencvenezres tömeg állt tüntetve. Sötétedett, majd este lett, kigyúltak a lámpák. Mikrofon és hangszóró itt sem volt, csak egy autó, amit teljesen körülfogott a tömeg. Innen kísérelt meg Déry Tibor beszélni. Hangja azonban elveszett a rettenetes zajban. Újságokat hozott egy autó, „Szabad Ifjúságot", mely közölte, hogy Gerő 8 órakor este beszél a rádióban. A tömegből kivált néhány csoport és elindult a stúdióhoz, hogy megakadályozza Gerőt a beszéd elmondásában. Senki nem gondolt arra ott, hogy Gerő nem fog a stúdióba menni beszélni, a beszédet magnetofon szalagra veszik, és úgy forgatják le. A mi csoportunk nem ment. Vártuk, hogy valaki a Parlamentből kijön, és szól hozzánk. Nem jött ki senki. Leoltották a téren a villanyt. A Parlament is sötét volt. Végre hosszú idő után az egyik ablakot kinyitották, és kitettek egy mikrofont. De bárki próbálkozott beszélni, lehurrogták, mert csak Nagy Imrét akarta hallani a nép, ő pedig nem jött, s közben elhangzott Gerő Ernő népet és országot gyalázó, áruló beszéde!

253 Úgy vélem, ez nyílt provokáció volt, sztálinista puccskísérlet, Rákosi visszacsempészésének agresszív eszközökkel való biztosítása a nép- és nemzetárulók csoportjának tudatos akciója, a függetlenség és a szocializmus ellen. Mindenki előtt érthetően: fasiszta módszerekkel népelnyomás, bársonyszékek biztosítása, külön üzletek, lefüggönyözött kocsik, és ami ehhez tartozik: kínzókamrák, tömeges gyilkosságok, utólagos megbánás vagy önkritika, kevés marxista-leninista, de lényegében csak sztálinista frázis, és mindenáron és minden eszközzel a hatalom megőrzése, a munkásosztály elárulása árán is, vérén is. Ez pedig fasizmus, ellenforradalom, mondjuk csak ki bátran, a sztálinizmus leple alatt. Ide süllyedt Rákosi Mátyás és környezete, akiért a munkásosztály pártja és a magyar nép 1919-ben és az illegális évek alatt vérét adta. Vörös Segélyt és mentő akciót szervezett, akik az osztály képviselői voltak régen, és elhagyták, elárulták osztályukat, a marxizmust, a szocializmust, az országot. 253 Gerő Ernőnek, a Magyar Dolgozók Pártja első titkárának beszédét a rádió este 8 órakor közvetítette. Az addigi politika lényegi helyessége mellett tett hitet, leszögezte, hogy az esetleges hibákat maga a párt javítja ki, elítélte a tüntetésben megnyilvánuló „soviniszta mételyt". 419