„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

III. fejezet BUDAPEST, A „FRONTVÁROS" - Darvas József az ostrom napjairól

lók felkutatásában, hogy sokhelyütt még a pincéket is végigjárják. Rajtuk még nem is csodálkozom, hiszen a fejük, az életük a tét ebben az utolsó játszmában. Nyilván nem is hiszik, hogy tíz-, vagy húszezerrel több katona — akiket felfegyverezni se tudnak már — meg tudná védeni Budapestet. De minél többeket beugratni ebbe a véres viaskodásba, s így minél többekkel megosztani a felelősséget: ezt a törekvésüket megértein. Hanem ezek a csendőrök és rendőrök, akik kopó-igyekezettel szolgáltak végig ki tudja már hány kormányt, hányféle rezsimet? Ennyire el tud aljasodni s ennyire a szolga-szenvedély üzöttje tud lenni az ember? Hiszen, ha csak úgy tessék-lássék, a forma kedvéért csinálnák ezeket az igazoltatásokat. De látom rajtuk, hogy csakugyan hiszik a felülről kapott ítéleteket, mindenekelőtt azt, hogy aki nem vonul be a parancsra, bűnös! ... Hiszik, s a jó kopó törekvő igyekezetével próbálnak minél több „bűnöst" összefogni ... [...] Szilveszter reggelén aztán egyszerre vége szakad a nagy csöndességnek. Iszonyú vijjogással megindulnak a Ráták, s szórják a városra a bombát. Tehát elkezdődött az ostrom. Reggeltől estig tart a nagy roham — lent a pincében száz ember halálos rettegésben várja a végső ítéletet. Elalszik a villany, megszűnik a vízszolgáltatás, közben recseg, és inog fölöttünk az egész ház: úgy érezzük, innen már nincs többé menekvés. Sokan nem bírják a sötétség s a szakadatlan bombarobbanások vad rémületét, ki akarnak menekülni az udvarra — de a repülőgépek üvöltése és a gépfegyverek, a gépágyúk ropogása újra, meg újra visszaűzi őket, hogy végül is teljesen apátiába süllyedve várják az elkerülhetetlennek látszó, szörnyű véget. Estefelé, mikor szűnik a repülőjárás és a bombázás, nem is akarjuk elhinni, hogy még élünk. Az udvar tele van rommal, törmelékkel s tele van röpcédulával. Azt jelentik be rajtuk az oroszok, hogy parlamenter)eiket — akik Budapest megkímélése érdekében megadási ajánlatot tettek a védőseregnek — orvul agyonlőtték a németek ... így már szinte várjuk is, hogy másnap reggel újra kezdődjék a pokoli roham. S kezdődik is, csakugyan, és egész nap, aztán harmadnap is folytatódik. A sötétséget még csak lehet bírni valahogy, s különben is pislákol a pincében néhány petróleumlámpa, de a tartalék vizünk fogytán van. Vagy szomjan pusztulunk, vagy szerezni kell valahol vizet. Kimenni az utcára, és víz után járkálni, majdnem biztos halál — de még mindig biztatóbb, mint bambán és tehetetlenül elpusztulni. Vad géppuskatűzben, a robbanó bombák légnyomásától néha szinte a földre verve megyünk a harmadik utcába, ahol ásott kút van, s amikor szerencsésen visszaté243