„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése a főváros malomiparáról (1870-1875)

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése a főváros malomiparáról 1870-1875 Az ötvenes években keresztülvitt földtehermentesítés, mely a magyarországi mezögazdászatot lényegesen átalakította, és különösen a gabonatermelés rendkívül nagy fokozását eszközölte, természetesen a malomipar nagy mérvű fejlődését vonta maga után, minthogy sem a hegyvidékeken levő patakmalmok, sem a nagy folyóvizeken működő vízimalmok, sem a szélmalmok, melyek ugyan csak legutolsó sorban jöhetnek figyelembe, nem voltak képesek az ország szükségletét fedezni, még kevésbé pedig tetemesebb kivitel számára dolgozni, és a mellett készítményeik minősége tekintetében sem feleltek meg az újabb kor követelményeinek. Hogy pedig a malomipar hazánkban a közgazdászati szempontból legszükségesebb és legjogosultabb iparágak közé tartozik, azt már a halhatatlan Széchenyi is felismerte, midőn 1839-ben Reibeggi Putzer Jánossal mint Holzhammer J. A. botzeni czég főnökével, továbbá Fehr Vilmossal és Kilias Vilmossal egyesülten, József nádor védnöksége alatt, a budapesti József-hengermalmot 300.000 pengő forintnyi részvénytőkével megalapította. E malom fennállása első éveiben rendkívül nagy nehézségekkel volt ugyan kénytelen küzdeni, de ma azon kevés telepek közé tartozik, melyek mint a nagyipar létesítésén fáradozó és sok tekintetben téves forradalom előtti törekvések eredményei fennmaradtak. Mellette a hatvanas évek elején még 5 nagyobb malom állt fenn Budapesten (Werther Frigyesé, Blum Jánosé, Barber és Clusemann társaké és Berger Lajosé Budán, Haggenmacher Henriké pedig Pesten). Ezen 5 malom azonban alig volt képes évenként összesen 1 /

2 millió mérőt feldolgozni. Mai nap a pesti Hengermalom, mely azóta jelentékenyen megnagyobbíttatott, maga is bír, legalább megközelítőleg olyan munkaképességgel, mint a hatvanas évek elején az említett öt telep együttvéve. A kamarai kerületben a hatvanas évek elején az említetteken kívül csak Velencében és Kis-Szálláson voltak gőzmalmok. E malmokkal akkoriban első sorban mintegy 400 dunai vízi malom versenyzett olyan elárusítási területen, melyen a mondott időben a vasútnak még csak híre volt. 83