„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

1. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK A NEMZETI FŐVÁROSRÓL - Molnár Ferenc felszólalása a városegyesítés 40. Évfordulója alkalmából tartott díszközgyűlésen (1913. november 17.)

A második csoportot, amellyel komolyabban kell foglalkozni, ezeket én a nempestiek szó alá foglaltam össze, mert vannak közöttük olyanok, akik itt laknak, és vannak közöttük olyanok, akik nem Pesten laknak. Akik Pesten laknak, azok részint politikusok, magasrangú közéleti férfiak, akiknek legtöbbje nem született pesti ember, hanem vidékről jött nagybirtokos, aki Budapesten kelletlenül, rosszkedvvel tartózkodik, ezt a várost egy lármás, nagy hotelnek tekinti, ahonnan bizony mindig örömmel és boldogan megy haza birtokára, élvezni annak csendjét és nyugalmát. Tisztelt Uraim! Nekem egyik legnagyobb meglepetésem szerény fővárosi pályámon az volt, amikor a főváros egy közgyűlésén megjelenve, az egyik szónoktól azt hallottam, hogy egy régi miniszterelnökről azt mondta, hogy ez a miniszterelnök úr nagyon kegyes volt Budapest iránt, nagyon nagy érzéke volt Budapest iránt annak a miniszterelnök úrnak. Ezen én nagyon meglepődtem. Csodálkoztam azon, hogy Budapest fővárosának közgyűlésén dicsérő szót, egy érdemrendet, egy külön megemlékezést kap az a magyar miniszterelnök, aki szíves volt az ország fővárosát szeretni. Ez megdöbbentett engem akkor, de azóta, figyelemmel kísérve a város ügyeit, bizony rájöttem arra, hogy kijár annak a miniszterelnök úrnak az a kitüntetés, és hogy igenis, meg kell különböztetnünk politikusaink közt azokat, akiknek van érzékük Budapest szeretete iránt, azoktól, akiknek nincs érzékük. (Úgy van! Lelkes taps.) Tisztelt Uraim! A másik csoportja ezeknek a pesti ellenségeinknek az, amely feljött Pestre lakni, de nincs itthon, amely feljött, hogy hivatalt vállaljon, a pálya kezdetén áll, amely megtelepedett itt, de szívében hazavágyik falujába, kis városába, ahol született. Ez a generáció, ez a csoport, miránk nézve azért veszedelmes, mert ez mondja a gyűléseken, ez írja az újságokba, ez mondja unos-untalan azt, hogy Budapest nem magyar, hogy Budapest idegen város, hogy Budapest bevándorlóit város, amelyet nem szabad Magyarországnak tekinteni, és minden ügyben, amikor magyar ügyről van szó és Magyarországról, és amely ügyben Budapest rendszerint elsőnek szokott állást foglalni, legyen az politikai kérdés vagy sem, az első ellenvetés, amivel találkozunk, az, hogy Budapest nem magyar, ez külön test, egy corpus separatum az ország közepében, e körül van egy nagy Magyarország, de ami itt van, az egy amerikai város, amihez nekünk semmi közünk. Ezt, tisztelt uraim, nagyon sokszor hallottuk és olvastuk, efölött tehát nem csúszhatunk el hallgatagul, mert ez a gondolat igenis fennáll, napról-napra halljuk, és napról-napra kijátszák ellenünk, tehát kell, hogy egyszer a szemébe nézzünk ennek a 69