„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)
1. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK A NEMZETI FŐVÁROSRÓL - Molnár Ferenc felszólalása a városegyesítés 40. Évfordulója alkalmából tartott díszközgyűlésen (1913. november 17.)
gondolatnak, és kell, hogy megmondjuk egyszer róla véleményünket. (Halljuk! Halljuk!) Miért mondják ezek az urak azt, hogy Budapest nem magyar és hogy Budapest rossz, hogy Budapest idegen, nem Magyarország, miért szidják ezek Budapestet, miért kaphatók ezek arra, hogy minden legkisebb bajért ezt a várost okolják? Nem azért, mert rosszhiszemüek, hanem, mert felületesek. Felületesek, mert bűnbakot keresnek, ennek a városnak — ha szabad ezt a szót használnom — a személyében, az ország nagy és régi bajaihoz. Budapesten sok a baj, ezt mi jól tudjuk, de ezek legtöbbje, legnagyobbrészt nem Budapest baja, hanem az ország baja. Ezeknek az uraknak a szemében Budapest Magyarországnak a bűnbakja. Akármi rossz, akármi kellemetlen, akármi, ami nekik nem tetszik, ami azonban visszavezethető az ország szegény állapotára, ő náluk abban a szóban jut kifejezésre, hogy Budapest, és ebben intéződik el. Hogy egy triviális példát mondjak, amely talán bevilágít, az élelmiszerdrágaság, az úgynevezett élelmiszeruzsora, amely a legnagyobb baj és amelyet ellenségeinknek ez az osztálya legtöbbnyire a fejünkhöz vág, ez Budapest baja? Budapest bűne? Ez a legvilágosabb példa arra, hogy ez az ország bűne, mert itt egy millió ember lakik egymás mellett, aki enni kér, és akinek kell, hogy meglegyen a maga zöldsége, teje, baromfija. Az országban, amelynek oly nagy része a kötött birtok, a nagybirtok, és amelynek oly nagy része áll olyan gazdasági művelés alatt, ahol a birtokos a birtok értékének megfelelő 2 százalékos jövedelemmel megelégszik és ahol a belterjes gazdálkodás annyira el van hanyagolva, mint nálunk, ahol a parasztnak nincs földje és kimegy Amerikába, mert itt földet nem kap, egy oly országban, amelyben a vasútépítés, tarifapolitika, csatornaépítési politika, természetszerűleg ezekhez a viszonyokhoz alkalmazkodik, ebben az országban miért éppen Budapest az, amely az élelmiszerekkel uzsoráskodik? Miért mondják rólunk, hogy ez csak nálunk van? A parasztot, aki természetes élelmezője a fővárosnak, régi intézményeink elzárják attól, hogy Budapest körül oly övezetet csináljon, amellyel a milliós várost élelmezze. Az országnak a baja ez, az ország földbirtokpolitikájának, az ország vasútpolitikájának, csatornázási és tarifapolitikájának, amely mindennel törődött, csak Budapesttel nem. Ha nézzük a francia térképeket, Párizs olyan, mint egy nagy fekete csillag, amelyből sűrűn egymás mellett ágaznak ki a kis vasútvonalak, amelyeken az élelmiszereket, tejet beviszik a városba. Ha nézzük Budapest térképét, a mi szép és fejlett vasútaink mellett látni fogjuk, hogy épp ezek a kis sugarak hiányoznak Budapest térképéről, amelyek a közelből szállítanák ide az élelmiszereket a város élelmezésére. 70