„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

1. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK A NEMZETI FŐVÁROSRÓL - Harrer Ferenc: A modern városigazgatás problémái (1911)

oldások túlnyomóan helyi tényezőktől függvén — a társadalmi harc rendszerint a városban lokalizálódik, addig a városigazgatás szervezésénél, amikor az egész országra kihatóan rögzíttetnek meg társadalmi erőviszonyok, sőt nem ritkán a városoknak az államban való helyzete változik meg, a társadalmi küzdelem túlcsap a helyi határokon, és mint a három termelő tényező, illetőleg osztály általános harca jelentkezik. [,..] A társadalmi érdekküzdelem szempontjából minden közintézményre vonatkozólag a kérdés így áll: ki élvezze a hasznát és ki fizesse az árát. így nézve elsősorban a városrendezési feladatcsoportot, a tőkés és munkásosztálynak egymáshoz való viszonyát — mindkét osztályt a fentebb megjelölt legtágabb értelemben fogván fel — a következőképp állapíthatjuk meg: A tőkés a belvárosban, ahol üzlete van, vagy ilyeneket bérbe ad, az üzleti forgalmának kedvezőbb szűk utcákat kíván, ugyanilyeneket akar a kisebb közterhek miatt a kültelken, ahol spekulál; ellenben a villaövezetben, ahol lakik, széles utcákat óhajt fasorokkal s lehetőleg parkkal; a munkás, akit a szabályozási terv csak a lakás szempontjából érdekel, ezzel szemben lehetőleg széles utcákat kíván mindenütt és hozzá sok parkot. Ugyanez áll a város beépítési módjának és az egyes telkek beépítési feltételeinek megállapítására; a tőkés a fentemlített okokból lehető intenzív építkezési lehetőséget óhajt ott, ahol bérbe ad vagy spekulál, de kevéssé intenzívebb ott, ahol lakik. Az útépítés, csatornázás, vízellátás és közvilágítás terén a küzdelem általában akörül forog, hol épüljenek meg előbb e létesítmények; az útépítésre és a közvilágításra nézve pedig a tőkés érdekeltségi területén minél jobb utakat és minél intenzívebb világítást kíván; a munkás ellenben, aki a városban ma itt, holnap ott lakik, e létesítményeknek nem a minőségére, hanem minél szélesebbkörű bevezetésére helyezi a hangsúlyt. Végül a közlekedés terén a tőkés üzlete és lakása mellett nem akar közúti vasutat, a munkás mindenfelé akar. Mindez intézmények költségeinek fedezésére nézve a tőkés álláspontja, hogy azok lehetőleg a közpénztárból fedeztessenek; a munkásé, hogy azokat minél nagyobb mértékben (területátengedés járulék, betterment-tax,

32 értékemelkedési adó útján) a jobban érdekelt tőkés viselje. Ugyanezt a viszonyt látjuk a közegészségügyi feladatcsoportnál. Itt a munkás a közegészségi szempontoknak az egész vonalon minél erősebb érvényesítését kívánja; a tőkés ellenben ezt csak módjával látja szívesen, s különösen nincs ínyére azon a téren, ahol a közegészségi követelések a 32 Telekértek-emelkedési adó. 52