„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

1. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK A NEMZETI FŐVÁROSRÓL - Az Országos Iparegyesület emlékirata a tervezett Eskü téri híd hatásáról Budapest fejlődésére (1891. március 20.)

zeledik, ha azt nem akarjuk, hogy Budapest építkezésében e befejezéssel stagnáció, visszaesés •— és ezzel együtt az építőiparban, valamint a vele összefüggő összes iparágakban a munkahiány és azzal kapcsolatos pusztulás lábra kapjon: új tért kell nyitni az építőipar és művészet lendületes tevékenységének. Erre legalkalmasabb az Eskü téri híd létesítése és az azzal kapcsolatos centrális útvonalak megnyitása. Ez alkotás — mint fentebb láttuk — nagyobb áldozatokat alig igényel, azonban hatása az építőiparra kiszámíthatatlan volna: meggyőződésünk szerint nagyobb, mint volt akár az Andrássy úté vagy a Nagykörúté. Mert ami a pesti oldalt illeti, itt nem csupán ama alig egyharmad rész kilométernyi útvonalról, illetőleg azon 20-30 házról van szó, melyek az itt lerombolandó gyarló ócska épületek helyébe lépnének (noha bizonyos, hogy a város legcentrálisabb pontján, a legértékesebb telkeken bizonyára értékesebb épületekre számíthatunk, mint bárhol másutt), hanem szó van arról, hogy ez útvonal megnyitásával a Belváros egész déli fele megnyíljék; s valamint az Andrássy út megnyitásával annak mellékutcái is palotasorokká alakultak, ugyanez történnék előreláthatólag itt is, éspedig bizonyára fokozottabb mértékben. De a pesti oldalnál még nagyobb fontossággal bír a budai oldal, mely most egészen holtan hever, s mely a jelzett alkotás által a főváros központjával közvetlen kapcsolatba hozatik, sőt annak alkatrészévé válik. [...] És ha elgondoljuk, hogy ama néhány ezer idegent, mely évről évre sűrűbben rajzó turisták millióiból Budapestnek morzsahulladék gyanánt jut, leginkább a páratlan Duna panoráma vonzza ide, ha elgondoljuk, hogy az általunk proponált alkotás e panorámának szemsértő és a főváros szégyenfoltját képező rongyos viskói helyébe művészi ízlésű palotákat, villákat, teraszos kerteket és ligeteket fog a főváros „kirakatát" képező budai hegyoldalakra varázsolni, ha ezt elgondoljuk, be kell látnunk, hogy ezen az úton a fővárosnak a turistákra gyakorolt vonzereje bizonyára megmérhetlen fokig fog hatványozódni, és hogy ennél fogva az a szépítési törekvés és az az aesthetikai mozzanat, mely javaslatunknak úgyszólván külső héját képezi, igen nagy fontosságú és nagy értékű közgazdasági és ipari érdekek magvát rejti magában. Ami végre iparunk fejlődésének a főváros világvárosi emelkedésével való összefüggésének harmadik pontját illeti, mely szerint ez emelkedés és a velejáró ipari suprematia a leghatalmasabb eszköz arra, hogy hazai iparunk az ország határain túl is különösen Kelet felé tért foglalhasson, ez annyira a dolog természetében fekszik, hogy erről bővebben szólani szintén majdnem felesleges. Hisz mindenki tudja, hogy az idegen látogatás mily bőkezű éltetője különösen a lokális, illetőleg 43