„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

1. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK A NEMZETI FŐVÁROSRÓL - Az Országos Iparegyesület emlékirata a tervezett Eskü téri híd hatásáról Budapest fejlődésére (1891. március 20.)

nemzeti specialitásokkal foglalkozó iparágaknak; mindenki tudja, hogy az iparcikkek keletének mily fontos tényezője a gyártás helyének renoméja; mindenki tudja, hogy az ízlés és divat a használati cikkek keletének hatalmasabb lendítője mint akár az ár és minőség tekintetében való versenyképesség, s hogy az ily hatású ízlés és divat csak világvárosi talajon fejlődhetik. De van egy mindezeknél még fontosabb körülmény, melyet sohasem volna szabad szem elől tévesztenünk, midőn ipari exportunk előmozdításáról van szó, s melyről azért röviden szintén meg akarunk emlékezni. Ha azon kérdést vetjük fel, hogy melyek azon iparágak, melyekre jelenleg és a közelebbi jövőben mindaddig, míg ipari viszonyaink gyökeresen meg nem változnak, exportunkat a siker reményével alapítanunk lehet, e kérdésre mindenki, ki az ipari viszonyok iránt némi tájékozottsággal bír, csak azt felelheti, hogy állandó biztos exportra csak azon iparcikkek tekintetében számíthatunk, melyeknek termelési tényezőire nézve a külfölddel, illetőleg a világversennyel szemben egyenlő színvonalon állunk. Melyek ezen iparágak? két kategóriáról lehet itt szó: az egyikbe azon ipari tárgyak sorozhatok, melyeknél a domináló szerep a nyersanyagnak jut, s melyeknél az ipari munka aránylag csekély jelentőségű, vagy azért, mert termelésük nevezetes átalakítást nem involvál, vagy azért, mert az előállításukhoz megkívántató ipari munka a mezőgazdasággal kapcsolatos házi ipar körébe tartozik; a másikba azon iparcikkek esnek, melyek értékének fő elemét az előállító személyes képessége, mondhatnók genialitása, müvészszerüsége teszi. E két ellentétes kategória között fekvő középkategóriái az iparnak, melyeknél főleg a befektetett tőkék nagysága, a népnek százados ipari megszokottsága és az ipar kellékeihez való akkomodáció játssza a főszerepet, egyelőre azért nem számíthatnak nagyobb exportra, mert ezen termelési tényezőkre nézve még nagyon messze állunk a régi nagyiparos államok színvonalától, s arra egyelőre alig is emelkedhetünk fel, mert ennek főeszközei (a vámvédelem, stb.) hatalmunkban nincsenek. Hogy ez így van, arról iparunk fejlődésének megfigyelése útján, ezernyi tapasztalati tényből meggyőződhetünk. Eltekintve a nyersanyag-tömeg termelési iparágaktól (lisztipar, szeszipar, stb.) és a házi ipartól, kétségtelen, hogy a nagy tőkékre bazírozott, szoros értelmű nagy gyártás terén még igen-igen távol állunk a nagyiparos államoktól, ellenben az iparosok személyes képességére, genialitására, művészszerű hajlamára alapított müvességekben oly előmenetelt tettünk, mely a legjobb reményekre jogosít. [...] 44