„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Pásztor Mihály: A jókedv ára (1926)

ban, mert nincs rendes otthonuk, sokan pedig azért, mert nincs rendes keresetük. A kávéház nálunk olyan, mint Nápoly piacán a fedett csarnok, melyben a facchinok

172 az alkalomra lesnek. Akik Budapest ragyogó kávéházaiban élnek, azok a főváros facchinói, akik a jószerencsére, a kereseti alkalomra lesnek, mint a pók a légyre. És amíg várakoznak: egyúttal melegszenek, mert az otthonuk hideg és kietlen. Ha kell, üzleti helyiség, iroda a kávéház; találkozóhely családok számára, de rendkívül alkalmas rendezvous-ok

173 számára is. Ha kell, kaszinó egy sereg ember számára a kávéház, ahol újság, telefon, kártya, kényelem, márványasztal, velencei tükör, fényes kilátás, előkelő kiszolgálás és társaság: mind rendelkezésére áll. Még feketét is kap az ember, ha szereti a feketét. Budapestnek mindig voltak facchinói. A béke éveiben is népesek voltak a kávéházak és a béke éveiben is ott ült naponta 50-70 ezer ember a kávéház üvegablakai mögött és ceruzával a kezében számítgatta, hogy mekkora lehet a jövedelme Lánczy Leónak, meg Krausz Simonnak. De a békében mégis más volt a helyzet, és más a helyzet ma. A háború és amik utána következtek, a feje tetejére állították ennek a nagy városnak régi rendjét és megszokott életét. A háború és azok amik utána következtek, megzavarták ennek a fejlődő nagyvárosnak a nyugalmát, elvették tőle a prosperálás, a békés megélhetés lehetőségét. Megturbálták a kis és nagy egzisztenciák háztartásait. Iparunkat és kereskedelmünket, amelyen az egész város élete, boldogulása és jövője nyugodott: megnyomorította az a béke, amelyet előkelő ellenségeink adtak nekünk. Budapestet a kávéházak városának nevezték valamikor. Ez akkor volt, amikor még több volt Pesten a kávéház, mint a bank. A konjunktúra idején a kávéházak egész serege szűnt meg, és bankok, meg tőzsdeirodák költöztek a helyükre. Később, mikor a tőzsdeirodáknak is befellegzett: a kávésok szerették volna visszafoglalni régi pozíciójukat, de nem tudták. A legnagyobb baj az volt, hogy a kávéházberendezéshez rengeteg pénz kell, hitelbe nem igen lehet ma már kávéházat berendezni. Nem úgy, mint a boldog békeidőkben. De a kávéház ma már nem is az a príma üzlet, ami régen volt. Néhány népszerű nagy kávéház ma is brilliánsan megy, de a legtöbb bizony vegetál. A rezsi is nagy, a konkurencia is; a publikumnak pedig napról-napra kevesebb a pénze. Ma már nemcsak meleg konyhára rendezkedik be az élelmes kávés, hogy elszedje a vendéglőstől, amit lehet, hanem igen sok 172 Hordár. 173 Randevúk. 436