„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Láng Panni: Egy budapesti polgárcsalád mindennapjai

amit Falus tanár úr a nagy ülőgarnitúrával azonos nádfonatú — fafaragásos szek­rényszerűséggel fedett el. Két oldalán fent egy-egy kb. 90 cm magas, antik kínai porcelánváza állt, közöttük régi angol festmény: tenger, nagy hullámon vitorlás. Értékes kép volt, keretén a festő neve. A harmadik, szalonhoz legközelebb eső balkonajtó előtt egy második, tompa kékszínű nádfonatok nélküli, faragott, bársonyhuzatos garnitúrát helyeztek el, va­lamivel kisebbet, mint a vörös. E fölött lógott egy második Querfurt-festmény: nagy távolságú magas dóm belseje, benne kis alakok. Mellette régi, sötét olasz kép, sok oszlopos palotával. A szalonba nyíló ajtó és a hall közötti falon még egy nagy karosszék állt, efölött ugyancsak régi festmény: Lót és leányai. Az úriszobából kis köz vezetett vissza a hallba, ott volt a lakás harmadik—első­sorban látogatóknak szánt — WC-je, kis mosdóval. Ez ugyanarra a világos, nagy udvarra nyílt, mint a hall hátsófrontú ökörszem-ablakai. A hallban az imazsámoly fölött hat karc lógott, a szemben levő falon egy Ma­gyar-M anheimer és egy Kernstock, a balkon előtt kétoldalon egy-egy Áldor kép díszelgett. A hall üveges tolóajtaját széthúzva léptünk be az ebédlőbe, ahol 24 sze­mély tágasán, 30 kissé kényelmetlenebbül étkezhetett a kihúzott asztal körül. A szoba közepét tehát az ebédlőasztal foglalta el, fölötte igen nagy, sokágú kristály­csillár, számtalan függővel. A csillárról lógott a villanycsengő zsinórja, mellyel anyám, ha éppen nem állt a tálaló előtt a felszolgáló szobalány, hívni tudta őt. Csengő egyébként minden szobában volt, többnyire a villanykapcsolók alatt. A konyhában felszerelt kis faliszekrényben szám jelezte, melyik szobából jön a hí­vás. Egy csengetés a szakácsnőnek szólt, kettő az első szobalánynak, három a má­sodik szobalánynak. Az ebédlőt zöld bársony-brokáttal kárpitozták: az asztalt az étkezések közt borí­tó súlyos terítőt csakúgy, mint a balkonajtó mellett álló nagy füles fotelt, melyben hétközben anyám kézimunkázott, harisnyát stoppolt, vasárnap ebéd után apám szundikált. A fotel mellett helyezték el a rádiót. Az ebédlő három szabad fala előtt állt a két szép tálaló és az ezüst-vitrin. A tálalókban volt a hétköznapi, sima fehér ét­készlet, a 24 személyes, vastag aranykeretes kobalt porcelánkészlet és a 24 szemé­lyes Klinkosch bécsi ezüst evőeszköz. Mindig, hétköznap is, csak ezzel az ezüst evőeszközzel ettünk. Itt volt továbbá a cseh kristálypohár sereg, ritka csiszolási mintájának „Stern und Fächer" a neve. Az abroszaink a brünni Regenhard és Reimann gyárból származtak, nemcsak szépek voltak, de elpusztíthatatlanok is. 391

Next

/
Oldalképek
Tartalom