„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Láng Panni: Egy budapesti polgárcsalád mindennapjai

Ha nagyobb vendégség jött, anyám egy terítéket mindig sajátkezűleg megcsinált, mintául a szobalányok számára. Az asztalon tál soha nem állt, csak virág. Hétköznap is csak az ezüst kenyérkosár és a vizeskancsó lehetett rajta. Minden egyéb a tálalókon várt, hogy a szobalány szem- vagy fejintésre kínáljon. Az ezüst vitrinben a balkonajtó és az ablak közt az étkészlethez tartozó tálak, teás- és kávéskészletek, jardiniere-k stb. kaptak helyet. A vitrin tetején üvegbúra alatt aranyozott antik óra állt. A két rövidebb falon tükröshátú, aranyozott keretben falikarok világítottak, alattuk egy-egy nagy Cloisonne tányér: kék alapon madár motívum. Közöttük Iványi Grünwald egyik „Fürdőző nők" c. képe. A nagyobbik tálaló fölött Mednyánszkytól a „Tátrai tó", ugyancsak nagyméretű és színeiben elég sötét. A balkonajtó és az ablak közt egy Katona Nándor-, szemben egy Csók-kép. A nagy füles karosszék fölött egy Lutichhaus lógott. Az ablak és az ezüstvitrin között négy egymásba tolható zsúrasztal tetején állt a telefon, telefonkönyvvel, blokkal, ceruzával üzenetek számára. A készüléket a lakás két pontján lehetett a falba bekapcsolni. Zsinórja oly hosszú volt, hogy a hálószobai konnektortól a Deák Ferenc utcai rész utolsó szobájától, az ebédlő végéig ért. Ha az úriszobában volt bekapcsolva, a szalonban és a hallban is kényelmesen lehetett beszélgetni. A telefon állandó helye azonban ezen a négyes zsúrasztalkán volt, mely mögött a falnak támasztva, az asztal teljes szélességével azonos méretű, téglalap alakú kétfúles felszolgáló ezüsttálca állt. Ha vendégség volt, a szobalányoknak mindig ezüsttálcákon kellett az ételeket körülvinni, tányért, csészét, poharakat pedig ezen és ehhez hasonló nagy, masszív tálalótálcán. Bizony sokszor panaszkodtak a nagy súlyok miatt, amelyeket fehér cérnakesztyűben, félkézzel egyensúlyozva hordtak a hosszú asztal körül. Vigaszul a vendégek bőkezűek voltak, távozás előtt tíz-húszpengős borravalókat nyomtak az előszobában a kalapot, kabátot nyújtó, hócsizmát felsegítő lányok markába. Ez már, noha a szakácsnő és a két szobalány osztozott rajta, komoly összeget jelentett számukra. Az ebédlőből kis tapétaajtó vezetett a szülők hálószobájába. Ez az egyablakos, halványzöld — keskeny aranycsíkos tapétázású szoba szinte a lakás legkisebb helyisége volt. Lehet, hogy csak azért tűnt így, mert a két hatalmas, összetolt ágy, mellettük mindkét oldalon egy-egy éjjeliszekrénnyel, apám ágya mögött, az ablakkal szembeeső falon a két hatalmas, az ágyakkal azonos fából és stílusban készült ruha- és fehérneműsszekrény már majdnem betöltötte a helyiséget. 392