„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Láng Panni: Egy budapesti polgárcsalád mindennapjai

oldalán sokajtós gardrób szekrény állt, szemben fele textilbevonatú falon, üveg­polc alatt, aranyszínű ruhaakaszto kampók, vendégek részére. Az előszoba négy-öt méter után kör alakúvá szélesedett. Itt fehér lakk-garnitúra állt, világos virágmintás bútorhuzattal. A Veres Pálné utca felőli oldalra két ajtó nyílt, az első az ebédlőbe vezetett, a má­sodik az úriszobába. Egy harmadik ajtón át a szalonba lehetett jutni. Anyám ezen ajtó és az előszoba kiszélesedő része közé beiktatott egy csinos, függönyökkel ka­sírozott kis helyiséget, amit „kulipintyó"-nak neveztünk és ami tartalék ruha, fe­hérnemű és háztartási cikkek raktározására szolgált. A negyedik ajtó a gyerek­szobába vezetett, amely a Kaas Ivor utcára nézett és közvetlen átjárás volt a szalon­nak berendezett sarokszobába, valamint a lakás utolsó szobájába, a szülők hálójá­ba. A fürdőszobába vagy a szülői hálószobából, vagy az előszoba felől lehetett bemenni. A személyzet számára az előszoba lépcsőház felé eső végén volt WC-he­lyiség, benne külön kis mosdó, kézmosáshoz törülközővel, szappannal. Az ebédlő­vel szemben az előszobából nyílt az ajtó a konyhába. Ez nagy volt, világos, gáz- és külön fafűtéses tűzhellyel. Balkéz felől nyílt a kamra jobbra egy kis balkon az ud­varra, végében jégszekrénnyel. A konyhán túl helyezkedett el a kétágyas személyzeti szoba, mosdóval, világos udvari kétszárnyas ablakkal. Itt is, mint az egész háztartás fölött, Marika szakács­nőnk uralkodott. Fiatal parasztlányként került Zalaegerszegről Schulz nagy­anyámhoz, aki remek főző- és házvezetőnőt nevelt belőle. A kelengye „kiegészí­téseként" Marika is átkerült anyámhoz, aki teljesen tapasztalatlan háziasszony volt. Marika nálunk maradt nyugdíjazásáig, családtagnak számított. Kölcsönös szeretetben éltünk s ő szuverén vezetője volt a háztartásnak. A szobalányok néha — nem gyakran — váltakoztak, de ha igen, többnyire Marika akaratából. A lakás szobái tehát félkör alakban voltak egymással összekötve. Ha az összes ajtót kinyitották, végig lehetett menni az öt lakószobán. Ez azért volt fontos, mert apám diák kora óta csak járkálva tanult és egy-egy nagyobb tárgyalás, városházi vagy felsőházi felszólalás előtt sok kilométert gyalogolt le a lakásban, maga elé du­ruzsolva, gesztikulálva vitatkozott, érvelt másnapi ellenfeleivel. A Veres Pálné utcai lakás központi fűtéses volt, a gyerekszobában még külön kis gázkályha is állt. A lakás előtt félkörben balkon húzódott, mely ugyanúgy és ugyanott ma is látható. Erről a balkonról néztük a 20-as évek második felében a fe­lettünk ellebegő Zeppelin léghajót. 387

Next

/
Oldalképek
Tartalom