„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Láng Panni: Egy budapesti polgárcsalád mindennapjai

Vilmosért, annak politikájáért, így rövidesen belépett a Demokrata Pártba. 1925. június 17-én Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának tagja, városatya lesz, majd 1932 februárjában a főváros őt, mint egyetlen zsidó városatyát küldi delegáltjaként az országgyűlés felsőházába. [...] Apám csak magyarul beszélt. Érdeklődése a politika és a gazdasági élet köré összpontosult; anyám a magyaron kívül valóban anyanyelvi fokon beszélt németül, franciául, angolul és operaénekesnői kiképzése folytán olaszul is. Minden érdekelte, ami összefüggött a művészet valamely ágával, elsősorban persze mindvégig a zenével. De szívesen és igen jól úszott is, teniszezett, korcsolyázott, biciklizett és az első nők között volt, akik Magyarországon letették az autóvezetői vizsgát. Nehéz két ellentétesebb világból származó embert elgondolni, mint szüleim voltak. Apám az első generáció hihetetlen ambícióját, brilliáns intelligenciáját, biztosnak mutatkozó közéleti karriert; anyám műveltséget, finom modort, társadalmi kérdésekben biztonságot, az élet minden magánterületén magas színvonalat hozott magával. 1918. február 28-án kötöttek házasságot. Három leánygyermekük született: Judith Mária 1919-ben, Veronika Sarolta 1920-ban, magam pedig 1922-ben. Az első világháborúban apám nem szolgált, nem vették be katonának egészségi állapota miatt. A Kommün alatt a bankból szabadságolva volt. Nem volt véletlen, hogy apám, bankember lévén, az ekkor tomboló infláció minden fázisáról és várható tendenciájáról legjobban informálva, anyám nagy hozományát egy bankbetétkönyvön hagyta elértéktelenedni. Büszkeségének megfelelő cselekedet volt. Ezzel bebizonyította, hogy nem a pénzéért vette el a dúsgazdag nagybirtokos-lányt. Az első világháborús infláció tetőpontján apám két dolgot vásárolt: egy hatalmas, kétajtós gyönyörű diófa szekrényt, mely mindvégig az ő ruha- és fehérneműszekrénye maradt — és a zugligeti villát. [...] Városi lakásaink Az első „pesti" lakás, amire emlékszem, a IV. kerületi Veres Pálné utca 7. számú ház második emeletén volt. Öt szobából és mellékhelyiségekből állt, évi alapbére 1917-ben 4 ezer korona volt. A lakás tengelyét egy hosszú előszoba képezte. Egyik 386