„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

3. fejezet TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK SODRÁBAN - Budapest hivatása a nemzetközi kereskedelemben. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara emlékirata (1920 december)

produktív gazdasági munka csökkenéséről, s ezzel kapcsolatban a munkanélküliség növekedéséről. E folyamat megállítása, a főváros gazdasági helyreállítása és fellendítése politikai, gazdasági és szociális szempontból országos létérdek. [...] Intenzív nemzetközi kereskedelem alapfeltétele a belső kereskedelem szabad mozgása és fejlesztése. Maximális árak, az ezzel járó költséges jegy rendszer, központok, monopóliumok, privilegizált szövetkezetek, szindikátusok és beszerzési csoportok, a hivatásos kereskedelem kikapcsolásával és a forgalom bürokratizálásával nem teremthetnek kedvező talajt a nemzetközi kereskedelemre. Sem a hivatalos árpolitika, sem az árvizsgáló bizottságok, sem az uzsorabíróságok, sem a botbüntetés nem képesek megszüntetni a lánckereskedelmet, sem a csempészést, mert ezek az áruhiány, a kötött forgalom és a rossz valuta tünetei. A drágaság tünetkezelése pedig annál eredménytelenebb, minél erőszakosabb, és annál erőszakosabb, minél eredménytelenebb. E szomorú circulus vitiosusból egyetlen kivezető út van: a szabad kereskedelem biztosítása. [...] Mindaddig, amíg a külkereskedelem és átmeneti forgalom mai, a magyar mezőgazdasági és ipari termelést, valamint kereskedelmet egyaránt sújtó korlátozásai hatályban vannak, addig Budapest (s az egész ország) nem felelhet meg a nemzetközi közvetítő kereskedelem terén reá háruló feladatainak. A legsürgősebb feladat ezért — a béke ratifikálása alapján a szomszéd államokkal, valamint a többi államokkal, megfelelő kereskedelmi és forgalmi szerződések megkötése, elzárkózás helyett a szabad forgalom és kereskedelem biztosítása, ez úton nemzetközi piacaink visszaszerzése, s újak meghódítása. A megszállott területek kereskedői nem csupán jól felfogott gazdasági érdekükben, de ezen túlmenőleg nemzeti érzésből is szívesebben fogják felkeresni Budapestet, mint Bécset, vagy Prágát. Hiszen természetes, hogy a közvetlen kereskedelmi összeköttetések felvételével a pozsonyi, kassai, nagyváradi, temesvári, kolozsvári, szabadkai, stb. magyar kereskedők sietve fogják Budapestet felkeresni, hogy régi összeköttetéseiket újból felvegyék. [...] Mezőgazdasági terményeink ilyképp nyugat felé, iparcikkeink pedig a Balkán felé gyorsan és könnyen lesznek értékesíthetők, s éppen a nemzetközi kereskedelem szempontjából a legnagyobb jelentőséggel bír, hogy a balkáni országok ellátására már régen berendezkedett kereskedelmünk külföldi tranzitó árukat is könnyen adhasson majd el a balkáni kereskedőknek, akik a már megszokott budapesti piacot nagyobb kerülő, költség és fáradtság nélkül kereshetik fel. 312