„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)
3. fejezet TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK SODRÁBAN - Herczeg Ferenc emlékezései 1919-ről
El kell egyébként ismernem, hogy éjjeli látogatóim tisztességesen, sőt udvariasan viselkedtek. A bőrkabátos például kezébe vette az asztalon heverő cigarettatárcámat, megdicsérte, hogy „pompás darab", és megint visszatette. A tárca, amivel egykor a Belvárosi Színház ajándékozott meg, nehéz arany volt. (Később, amikor a halálra ítélt terroristák arcképei megjelentek az újságokban, egy Bonyháti nevű Lenin-fiúban az én bőrkabátosomra véltem ismerni.) A polgári ruhás rendőrségi detektív volt. Azt hiszem, ha a Mars bolygóról jönnének borjúfejü hódítók, ők is számíthatnak a m. kir. államrendőrség szolgálatkészségére. A detektív egyébként megnyugtatott, nem kell aggódnom, formaság az egész, csak egy rövid kihallgatáson kell átesnem, aztán ő maga hoz haza autón. Még az édesanyámhoz is bekopogtatott, hogy őt is megnyugtassa ... Persze tudta, hogy mindebből egy szó sem igaz, de kitapasztalta már, hogyan lehet gyorsan és simán előállítani a magyarokat. Mondhatnám: kéjgázzal dolgozott. Autóval vittek a Markó utcába, ott előbb Kecskés elvtárs elszedte a bicskámat és órámat, azután bevezettek a fő tárgyalási terembe, ahol az akkori Budapest előkelőségeit találtam együtt. Politikusok, arisztokraták, egyetemi tanárok, nagykereskedők, nagybankárok. Némelyik az urak közül furcsán volt öltöztetve; például szmoking, alatta hálóing, a fején kockás utisapka, a mesztelen lábán piros papucs. Ezeket persze nem az én édesmuftim, hanem valami türelmetlenebb elvtárs húzta ki az ágyból. A túszokat 147 fegyveres proletárok őrizték, olyan vad forradalmár alakok, mintha csak a lármaharang jaj gátasára rohantak volna elő St. Antoine külvárosából. Volt köztük egy, az Goya gerilláira emlékeztetett, valószínűtlen kis púpos, egy keresztespók, mely szuronyos puskát hurcolt magával. Parancsnokuk egy bicikliruhás, Vilmos-képű ficsúr, aki saját fontosságának tudatában szaladgál, és ostobaságokat beszél. Mi különben az egész túszszedést hajlandók voltunk üres fontoskodásnak tekinteni, még nem tudtunk a két Hollánról, 148 akiket ugyanez éjszakán lőttek le és dobtak a Dunába. 147 A fővárosban a túszszedés 1919. április 19-én, a román támadás után kezdődött, végrehajtásában főszerepet játszott a Cserny-csoport. A Forradalmi Kormányzótanács az első frontgyözelmek után, május 24-én elrendelte a túszok szabadon bocsátást. 148 Hollán Sándor nyugalmazott államtitkár és fia, ifj. Hollán Sándor. 285
