„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)
3. fejezet TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK SODRÁBAN - Hatvány Lajos: Egy hónap története
Hatvány Lajos: Egy hónap története [...] Szombaton, november másodikán reggel telefonértesítést kapok, hogy öltözzem feketébe, menjek a várba, mert József főherceg fel akar esküdni a Nemzeti Tanácsnak. Azt válaszolom a miniszterelnökségnek, hogy az Astoriában töltöttem az éjt, ott fekete ruhám nincsen, és nem is igen ajánlom a miniszterelnökségi uraknak, hogy a fekete ruha kényszerét ebből az alkalomból diktálják rá a szocialistákra. Fölösleges. Különben is tizenegykor a Nemzeti Tanácsnak összejövetele van a Városházán és a tanács — hála az Istennek — oly összetételű, miszerint éppen nem tartom valószínűnek, hogy az urak mindannyian telefonos nagy lakásban elérhetők lesznek. Fekete ruhája sincs mindenkinek. Szóval nem mentem a Várba, csak a Városházára. Itt már egybegyűltek az urak, és egyhangúlag elhatározták, ami várható volt, hogy nem öltöznek feketébe, de sőt, hogy nem is mennek fel József főherceghez, hanem József főherceg jöjjön le mihozzánk. Ezt meg is telefonozzák a miniszterelnökségre. Most megint szól a telefon. A toilette-kérdés még mindig kísért. De most már a főherceg kérdezteti, hogy vajon jöhet-e katonaruhában, mert civil ruhája nincsen. Egy öblös magyar hang a tanácsból ezt kiáltja: Kérjen kölcsön! Végül győz a józanság, s azt üzenik neki, hogy jöhet akár a katonaság antipatikus uniformisában is. Azután folyik tovább egyhangú üzeme a Nemzeti Tanácsnak, deputációk jönnek, mennek, esküsznek. Nem tudom én micsoda női deputáció jelenik meg, de nem tiszta női, mert urak is voltak benne. Hock elmondja az esküformát, és csak az urakat esketi fel. Erre a deputáció tagjai közbekiáltanak, hogy a hölgyeket is eskesse. Mikor a deputáció elvonul, Vass János azt ajánlja, hogy ilyszerü zavaró epizódok kikerülése okából, ezentúl pontos és hiteles esküformulát állapítsunk meg. — Ne akadjunk fel ilyen csekélységeken! jegyzi meg Purjesz. 267